Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: A kisparaszti tanyai gazdálkodás a Kiskunságban

bajával birkóztak. A felszabadulás után hirtelen mozgásba lendült társadalom egyszeriben ráébredt a tanyai életviszonyokat uraló kezdetleges körülményekre. S persze ráébredtek maguk a tanyák lakói is, főként amikor a hivatalos politika is túlhaladottnak minősítette a tanyasi életformát. Nemhogy fejlesztésre nem számíthattak — a villany és az úthálózat már a 40-es évek vége felé halaszthatatlannak tűnt—, de törvény tiltotta meg, s méghozzá hosszú évtizedekre, nemcsak az új tanya építését, de a meglevő felújítását is. *

Nem csoda, ha ilyen körülmények között fölserkent a menekülési ösztön, miután a városi és az ipari „ígéret földje” kiáltó ellentmondásba került a kétségkívül civilizálatlan tanyai körülményekkel. Egyhamar tetőzött az elvándorlás hulláma. Méghozzá kétféleképpen: egyrészt a fölserdülő és a leginkább munkabíró fiatalok indultak el a városok felé, váltak hetenként, havonta hazalátogótóvá, esetleg naponkénti ingázóvá. Egyszersmind kiváltak a családi munkaszervezetből is, elindítva annak felbomlását. Másrészt — többnyire a tehetős, az életerős, a magára adni tudó — családok sokasága kerekedett fel, s noha megmaradt továbbra is gazdálkodónak (termelőszövetkezetben, vagy azon kívül), beköltözött a hozzá legközelebb eső faluba vagy városba, oly módon, hogy családi házat épített magának. A tanyán vagy túladtak, vagy a nyári kint tartózkodás céljait szolgálta. Később ez a gyakorlat oly mértékben és formában vált általánossá, hogy az idősebb szülők felnövekvő gyermekeiknek építettek „bent” házat, míg maguk maradtak továbbra is künn a tanyán. A tanyától való megválásnak ez a második útja Kecskemét környékén az 50-es években még azzal is színeződött, hogy környeskörül létrejöttek a tanyaközpontokra telepített új falvak, rendkívül olcsó telkeket parcelláztak, hogy az odaköltözést ezáltal is vonzóvá tegyék. Az ilyen irányú településfejlesztés mindenképp üdvös és dicséretes dolog volt, vitatkozni inkább azon lehetne, hogy a város testéből érdemes volt-e kiszakítani ezeket az apró falumagvakat. Az esetek többségében a válasz ma már nyilvánvalóan az, hogy nem volt érdemes.

Az újabb menekülési hullám az 50-es és a 60-as évek fordulóján, az átszervezés idején érte el a kiskunsági tanyavilágot. A korábbihoz hasonlóan még hevesebben, még végérvényesebben. A nagytáblák útjába eső tanyák sorsa pár év alatt megpecsételődött — a gazdaságok is minden módon segítették az ott lakók elköltözését —, s ezek helyét ma már semmi sem jelzi. Az utak mellé épült tanyák inkább állták a változások viharát, s ha lakóik elköltöztek, értékesítésükre is többnyire mód nyílott. Igen sok tanya gazdát cserélt a 60-as években, s ehhez társult az a nem kívánatos folyamat, hogy az új lakók gazdálkodási készségüket, s életrevalóságukat tekintve rendszerint alatta maradtak elődjeiknek. Más tanyákon meg a magukra maradó öregek adták fel évről-évre a küzdelmet, s így a két folyamat igen erős szubkulturálódási tendenciává sodródott össze.

Minthogy a kiskunsági tanyák jelentős része a homoki szőlők térhódítása jegyében épült, nyilvánvaló, hogy a szőlők sorsa érzékenyen követte a tanyákét, vagy még pontosabban: helyzetük több szálon is összekapcsolódott egymással. Az 50-es évek parasztpolitikája alig jóvátehető rombolást végzett — nemcsak a szőlőföldeken, de a paraszti tudatban is —, ám mihelyt a távlatok ha csak egy résnyire is, megfényesedtek, azon- nyomban a frissen ledugdosott szőlővesszők sorai társultak a régiekhez. Engedély nélkül, természetesen, hiszen a telepítéshez nem kapták volna meg úgysem a hatósági hozzájárulást. Az átszervezéskor meg az okos, előrelátó megyepolitika a szakszövetkezetek létrehozásával prolongálta a még megmaradt szőlőtermesztő kedvet. Sajnos, nem túl hosszú időre. A 60-as évek második felében a szőlők kipusztulása, elhagyása gyorsuló iramot vett. Igaz, hogy egészében ez minőségi szelekciót is jelentett — a fiatalabb, jól karbantartott parcellák vígan teremnek máig is —, s igaz az is, hogy termőre fordultak a nagyüzemi táblák, a veszteség azonban így is igen nagy és fájdalmas. Néhány éve megkezdődött a rekonstrukció is, megnyugtatóan rendeződtek a tulajdonjogi problémák,

46