Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: A kisparaszti tanyai gazdálkodás a Kiskunságban
talán elmondhatjuk, hogy a parcellás szőlőművelés az új viszonyok között is megtalálja a helyét, jótékonyan társul ehhez a kedvtelésként űzött szőlészkedés, mely a nem mező- gazdasági főfoglalkozásúak körében rohamosan hódító divattá vált. S az a fölismerés is hasznára válik a megifjodó szőlősparcelláknak, hogy nem ellenfelei a nagyüzemi tábláknak, s a maga erejéből boldogulni tudó szakszövetkezeti szőlősgazda sem feltétlenül a szocializmustól idegen eszmék szálláscsinálója. A kisüzemek gépi technológiával való felszerelésének jogos igénye is e felismerés jegyében fogalmazódik meg. S aki kedvét leli a szőlőtermesztés munkájában, az a tanyán való élést nem sorscsapásnak érzi, hanem olyan életformának, melyet másmilyennel aligha cserélne el. A Kiskunság termelőszövetkezeti tájain oly mértékben stabilizálódott a tanyák sorsa, amilyen arányban javultak és rendeződtek a háztáji gazdálkodás esélyei. Egyhamar kitűnt ugyanis, hogy a háztáji gazdálkodás lehetőségei mérhetetlenül nagyobbak a tanyán, mint a falusi zárt településeken. Még akkor is, ha a közös vetemények megkárosításából időnként komolyabb nézeteltérések is származnak . . . Miután a háztáji támogatása kormányprogrammá vált, a közös gazdaságok élnek is a segítségnyújtás sokféle lehetőségével, s teszik ezt nem önzetlenül: rájöttek arra, hogy a stabil és állandó munkaerőt, melyre a közös is támaszkodhat, egyre inkább csak a tanyán találják meg. A családi művelés rendszere is legelőbb a tanyás vidékeken honosodott meg, s abban töredékesen tovább él a régi családi munkaszervezet. A háztáji fő jövedelmi forrása természetesen az állattartásból származik, s ez legalábbis vetekszik a közösben elérhető részesedés mértékével. A közös legelőt ad, lucernaterületet, kedvezményes áron vagy előlegbe táptakarmányt, megszervezi az értékesítést, részt vesz a naponkénti tejbegyűjtésben, és így tovább. A tanyák manapság is minimális beruházással termelnek, éppen úgy, mint létrejöttük idején. Némely állatfajtának, illetve növénykultúrának ma már valóságos termelési körzete alakult ki a tanyavilágban. A 60-as évek elején például Jakabszállás két gyümölcsfélére, a szamócára és az őszibarackra szakosította magát. Az utóbbi mellett máig kitartott. Kiskunfélegyházán a tanyasi libahízlalás a reneszánszát éli, olyannyira, hogy immár Kiskunmajsa tanyavilágára is áttevődött. Félegyháza nyugati részén ezen kívül a retektermesztés vált tekintélyes háztáji jövedelmi forrássá. A Tiszához közel eső tanyavilágban a zöldségtermesztés tett szert nem kis népszerűségre. A 60-as és a 70-es évek fordulóján végre a realizálás útjára léphetett a korábban is sokat hangoztatott felfogás, hogy a tanyán élőknek is részesülniük kell a civilizáció áldásaiból, mert hiszen az ott élők nem csekély mértékben járulnak hozzá javaink előállításához. Történelmi mulasztásokat kellett pótolni ezúttal, de atársadalmi összefogás meghozta a gyümölcsét; egyre több tanyasoron gyulladt ki a villany. S nyomában megteremtődtek a komfort feltételei, s ezzel együtt a háztáji gazdálkodásnak is szolgálatába állították az áramot. A háztáji öntözőapparát korábbi benzinmotorjait a villanymotorok váltották fel. Mind többfelé épül szilárd burkolatú út is a tanyavilágban, bár e tekintetben a minimálisan kívánatostól is igen messze vagyunk még. Mégis, a tanyai közlekedés és szállítás feltételei észrevehetően javultak. A 70-es évek elején még a kerékpár tűnt a legelterjedtebb közlekedési eszköznek, manapság ez a jármű mindinkább a kisegítő-, vagy a pótalkalmatosság szerepét tölti be, motorizált testvére veszi át a vezető szerepét. S egyre inkább a gépkocsi. A „világtól elzárt tanya” fogalma lassanként a múlt rekvizitumai között foglal helyet. Mindezekkel együtt jogosnak tűnhet a kérdés: mit jelent ma a Kiskunságban tanyán élni és gazdálkodni? Inkább negatív megközelítésből lehet valamennyire is érvényes választ adni: nem feltétlenül elmaradottságot, s szellemi sivárságot. A civilizációs komfort megteremthető — meg is teremtik —, s ösztönként munkál továbbra is az önellátásra való törekvés (kenyeret persze már nem sütnek), összehasonlíthatatlanul 47
