Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: A harmadik lehetőség hiánya

azt hitte, hogy megverték — erre behívta a szovjeteket. De majdnem őt vitték el, mert nem történt itt semmi. Később aztán nem volt könnyű visszaállítani a vezetők tekintélyét.” F. János, aki már tizenöt éve tanácselnök.

„A községi vezetőkkel alapvető problémák nincsenek. Szakmailag, emberileg megfelelnek. Nem igaz (ezt ki merem jelenteni!), hogy marakodnak. Nincs antagonisztikus ellentét a tanácselnök és a téeszelnök között sem. Az előfordul, hogy valaki nem szimpatikus a másiknak, ez azonban nem zavarja az összhangot, példa erre az egészségház, amely közös összefogásból épült. Nagyobb gond, hogy a falu a járás szélén fekszik és eddig nem akadt olyan patrónusa, aki ipart telepítene ide vagy több anyagi segítséget adna. Ilyen faluban kínkeserves megnyerni az embereket és pezsgő közéletet szervezni.

Hogyan lehet a pártszervezetnek nagyobb tekintélye? Csak a most belépő generációkra számítok, ők változtatnak majd a közvéleményen. Már csak azokat vesszük fel párttagnak, akik emberileg és erkölcsileg is megfelelnek. Ha a pártszervezet többsége tiszteletbeli ember lesz — vezethetik a falut. Oda jutottunk el, hogy a történelmi megbékélés, konszolidáció után példát mutathatunk. A párttitkár egyeduralma vagy másodhegedűs szerepe után következhet a kollektív vezetés. De sokat kell tenni ahhoz, hogy ötről hatra jussunk... Mindenesetre nem abból kell problémát csinálni, hogy a téeszelnök Polski-Fiaton, a tanácselnök pedig biciklin jár, bár ezt nem az előbbi feszegeti, hiszen ő nem kíván kerékpáron közlekedni.” V. Mihály, községi párttitkár.

„Nálunk szeretnek pletykálni. Családi esemény a vezetők valós vagy vélt botlása. Az igazság magva általában kicsi, de ez is elfogy, mire a pletyka bejárja a falut. A vezetőket azért sem szerették, mert sokan nem falubeliek voltak, közülük kevesen váltak be, a jöttmentek olykor karrierizmusukkal tűntek ki. A faluban jelenleg közel száz párttag van, de . . . Gyakran csak eljönnek, esetleg hozzászólnak, ezzel be is fejeződik minden. A pedagógusokra is az jellemző, hogy állandóan az elfoglaltságukra hivatkoznak, munkájuk kimerül abban, hogy évente három-négy ünnepségre elmennek oda se mindig. Ráadásul a párttitkárok személye sem volt megfelelő, a hatvanas évek elején Pestről hoztak függetlenített titkárt, majd L. vállalta ezt a funkciót társadalmi munkában. Az elődöm, O. pedig az ötvenes évek módszerével dolgozott, kétszer-háromszor azzal álltam elé, hogy gazember vagy, de lepörgött róla a megjegyzés . . .” H. Ferenc, volt párttitkár.

„A községi KISZ-szervezet nem túlzottan életképes. Tagjai pedagógusok, kereskedők, a takarékszövetkezet dolgozói, s mások. A KISZ-élet olyan, hogy nincs, ami vonzza őket. Gyakran taggyűlés sincs, ha mégis van, legalább addig beszélgetünk, amíg várunk egymásra. Valószínűleg sok függ a KISZ-titkár személyétől.” P. Sára. ,,A jelenlegi KISZ- titkár nincs jó helyzetben, mert már nem a faluban dolgozik, pedig talpraesett, agilis kislány. A megoldás valószínűleg az lesz, hogy a községben létrehozunk egy KISZ- csúcsvezetőséget, hogy a szövetkezeti és a falusi KISZ-alapszervezet munkáját összekössük. A legjobb csúcstitkár V. József lehetne, de a szövetkezetben túl sok a gazdasági munkája.” V. Mihály.

,,A népfront-bizottság tevékenysége elsősorban a társadalmi ünnepek szervezése. Aztán a választások rendezése ... A képviselőnk egy kiskőrösi ügyvéd, arra nem volt igény, hogy fülöpszállási legyen a képviselő. Az elnökség évente ötször ülésezik, általában községpolitikai dolgokat tárgyal, például az utak, járdák helyzetét. A népfront szerepe itt az, hogy a központi elképzeléseket levigye és a kinti véleményeket összegyűjtse. Legutóbb a kurjantói iskola és bolt helyzetének javítását sürgettük, bár erről tudtak a tanácsi vezetők. Mi van még? Tavaly télen két előadást tartottunk. Más terv nincs. Legutóbbi kevés történt, mert sok dolgom akadt . . .” T. Ignác, a községi népfrontbizottság elnöke.

33