Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: A harmadik lehetőség hiánya

„Ma százötven-kétszáz ember hisz istenben. Ennek nincs társadalmi rugója, azért hisznek, mert ebben látják életük értelmét. De csak nyolc-tíz olyan ember van, aki azt mondja: „Legfontosabb a Krisztusba vetett hit; Krisztus állandóan velem van.” A hívők többsége 45—50 év felett van, alig egy-két fiatal található. Érdekes, a nők száma nagyobb, lassan nőies egyház leszünk. Pedig a kunok nem szeretik, ha a nők beleszólnak az egyház dolgába. Igénylik persze, hogy ne legyen bajuk abból, ha templomba járnak. A katolikusokat most már jobban eltűrik, de gyakori az a hitvallás: én nem vagyok pápista! Nem tudják azonban igazán, miben hisznek. Hát igen, a hívők nagyobb része téesz-tag, a pedagógusok fizetnek, de nem járnak. Sok fiatal is fizeti az adót házasság után. A lelkésznek persze nem róhatjuk fel, hogy a hívők elfogynak ... A többi: isten dolga.” B. Károly, református lelkész.

„Nincs fülöpszállási tudat! Se a felnőttekben, se a gyerekekben. Összetartozást talán éreznek, de az sem biztos. Inkább fitymáló hangon mondják: fülöpszállási vagyok. Mintha szégyellnék. A falu már elfogadja, ha valaki elköltözik, nem haragszanak rá, sokan azt tartják: majd visszajön még ... A fiatalok között természetes, hogy útra kelnek, rossz szót nem kapnak érte ... Itt az ivás és a káromkodás a népművészet. Ami volt, az már feledésbe merült. Nincs népdal, más sem. Lehet, pesszimista vagyok, de igazam van! Megváltó nem lehetek, erőm sincs hozzá, kezdek elfáradni. Akkor se lenne másképpen, ha történetesen a falu vezetője lehetnék. Belülről az vezet, hogy az ősök hagyománya megmaradjon. A faluban hárman voltunk fanatikusak, de egyikünk nemrég meghalt, így rám szállt a kun kapitányság. A harmadik a tanácstitkár. Megünnepeltük a község 850 éves évfordulóját, sokan csinosították portájukat, utcájukat. Féláron gyümölcsfa-csemetéket hozattunk, de legfeljebb száz kelt el belől. Ez a lehetőség: kicsit tenni.” H. István.

*

Mielőtt az interjúkat röviden elemezném, szeretném megjegyezni, hogy egy-egy beszélgetés gyakran három-négy órán át vagy még tovább tartott. így most arra kényszerültem, hogy a válaszokat tömörítsem, summázzam. A vallomásokból úgy tűnhet — ami hamis lenne —, hogy a fü löpszál lásiak jól ismerik helyzetüket, felismerik ellentmondásos viszonyaikat, holott nem egyszer annyi történt, hogy éppen a feltett kérdések indítottak el meditációkat, az igazságot tapogató válaszokat, amelyeknek lemeztelenített lényegét idéztem; a tétovázás, tanácstalanság nélkül. A falut éppen az jellemzi, hogy az önértékelés bizonytalan, a tények gyakran megfoghatatlanok, az elemzések elmaradnak. A pletykák legfeljebb a színfalak mögötti eseményeket kürtölhetik szét, ám számtalanszor s szándékosan torzítanak is, ami végképpen megnehezíti a helyes ítéletek kialakulását. A jelenlegi — a korábbi időszakhoz képesti — társadalmi nyugalom indíthatja el a lassú öntudatosulást.

Ebben a fejezetben nem véletlenül kerültek egymás mellé a szerelmi, a családi, a közösségi és a politikai viszonyok. Ha ugyanis a családok helyzete, életmódja nem javul, nehezebben bontakozhat ki a tágabb közösség nyilvános, társas élete. Ami fordítva is igaz: amíg a társadalmi, politikai szervezetek munkája formális, az egyének és a kis közösségek közérzete és aktivitása sem megfelelő; a korábbi külső-belső görcsök feloldása nem sikerülhet.

A szerelmi élet továbbra sem természetesebb, mint a városban, de a szülők önkénye lényegesen kisebb. A fiatalok szabadabban, kedvük szerint választhatnak párt. A családi kötöttségek lazulása magával hozta, hogy a gyerekek kibújhatnak a korábbi tilalmak közül. Ma már nem kényszerülnek egymás között házasodni, feleséget vagy férjet más településről is hozhatnak. A fülöpszállási családok azt továbbra is tiltják, hogy a fiatalok házasság előtt nemi életet folytassanak, különösen a szülői házban. De erkölcsi

34