Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: A harmadik lehetőség hiánya

szőlőt vagy a bérelt földet. Egyébként a legújabb adatok szerint Fülöpszálláson a keresők száma: 1667, ebből 783 a mezőgazdaságban, 310 az iparban, 100 a kereskedelemben, 175 alkalmazottként dolgozik. De ne felejtsük el, hogy sokszor azok is napi tizenkét órát földet művelnek, akik nyugdíjasként vagy eltartottként szerepelnek a statisztikában. A közös jövedelem nagysága csak becsülhető, leginkább abból, hogy házat építettek, nyaralót vettek, gépkocsira fizettek stb. Aki tehát megfogja a kapát, nem jár rosszul, a lakosság mégis állandóan öregszik, jelenleg kilencszáz az 55 év felettiek száma.” K. István, szövetkezeti tag és tanácstag.

,,A hatvanas években azért mentek el, mert az iparban kevesebb munkával többet lehetett keresni. Most fordult a kocka. A mezőgazdaságban — igaz, több munkával — jóval többet is lehet keresni. A legfrissebb rendelet újabb lehetőséget is kínál. A nagyüzemi termelésre nem alkalmas, parlagon maradt földet bárki, tehát nemcsak szövetkezeti tag, tartós földhasználatba veheti. Egyelőre bérleti díj sincs. Fülöpszálláson kétszáz hektár ilyen föld van, ebből most 8,5 hektár parlag szőlőt kiadunk harminc szövetkezeti tagnak. Később mások igényeit is kielégítjük. A bérlet ötven évre szól, tehát bárkinek megéri a szőlőtelepítés. Nemrégen kiszámoltam magamnak, mennyi hasznot hozhat egy hold szőlő, ha termőre fordul. Ha a bérlő, vagy a családja műveli, akkor évente mintegy huszonötezer forintot, ha az egy holdat mással gondoztatja, akkor is tizenötezret. Nem véletlen, hogy nagy a termelési kedv!” P. Antal, vb-titkár.

,,A Horthy-rendszerben ellenzékiek voltunk. 1945 után hiányzott az agrárproletár réteg. Sokáig azzal vádoltak minket, hogy tohonya ez a nép . . . Pedig ez nem igaz, ahogy az sem, hogy nem szeretünk dolgozni. Csak legyen értelme, mint most. . . Ránk kenték azt is, hogy magunknak valók vagyunk, megelégszünk a földes szobával és a petróleumlámpával ... Ez sem igaz! Most már közel kétszáz házban épült fürdőszoba, mert lehetőség volt rá . . .” F. János tanácselnök, P. Antal, vb-titkár.

,,A tanácsházát egykor nem a község, hanem a Herpai család építtette. Régen is előfordult, hogy egy-egy polgárnak több pénze volt, mint a falu pénztárcájában. Ma sem sokkal tömöttebb az erszény, a községi tanács 4,6 millióval gazdálkodik, ebből csak 2,1 milliót fordíthat fejlesztésre. Két milliót — se többet, se kevesebbet. Nem pénz ez! Mit építhetünk ebből? Nem sokat... A fejlesztés mellett 2,5 millió jut a községi intézmények működtetésére. Az általános iskola 1,2 milliót kap, az óvoda sem marad támogatás nélkül. De a művelődési háznak csak 57 ezer, a könyvtárnak 45 ezer forintot csurgatunk. Nem sokkal több ez, mint a szentelt víz. A község polgárai egyre módosodnak, de ezzel arányban alig növekszik a tanácsi költségvetés.

Ha valamit el akarunk érni, messzebbre jutunk a furfanggal, mint a pénzünkkel. Évtizede nyűglődtünk az új posta hiánya miatt. Egy vasunk se volt rá. Már két ötéves tervből is kihúzták, amikor az országgyűlési képviselő elérte, hogy Pesten fogadott minket az illetékes miniszterhelyettes. Addig érveltünk, tárgyaltunk, amíg a központi keretből — mert az van — soron kívül pénzt kaptunk.

Ezzel azonban még nem nyertünk. Hetek alatt kiderült, hogy nincs, aki felépítse a postát! A megyei ÉPSZER vállalta a munkát, csak nem volt hozzá munkása. Ekkor szokatlan ötletünk támadt. A faluban jócskán akadnak fusizók, akik a hiányzó kőművesek helyett házat, toldalékot, istállót építenek. Gyakran engedély, s adóbevallás nélkül. Suba alatt. Pontosan tudjuk, kik ezek, állandó munkahely nélküliek, nyugdíjasok és mások, akik értenek a házépítéshez, bár papírjuk nincs róla. Az elnök gondolt egyet, s összehívta őket a tanácsházára. Vagy harmincán jöttek el, akiknek szépen elmesélte: mi lenne a feladat. A végén finoman megjegyezte, hogy eddig nem bántottuk őket, hiszen szükség volt a munkájukra, legfeljebb szabálysértést róttunk ki rájuk. De: most segítsenek rajtunk.

Az emberek nem kerteltek, tanácskoztak, majd belecsaptak a kezünkbe. Két kikö23