Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - MŰHELY - Pintér Lajos: Jegyzetlapok egy lexikonhoz
zedéktárs Fehér Kálmán, Tolnai Ottó, Domonkos István költészetének legfőbb művészi értékeit elemzi, alkotókra, kötetek és versek sorára irányítja az olvasói figyelmet. Domonkos István A mai vajdasági irodalom egyik legjelentősebb, legsokoldalúbb alkotója. Az 1960-as években jelentkezik az akkor induló fiatalok, a későbbi Symposion nemzedék képviselőivel együtt a Kontrapunkt antológiában. Nagysikerű versei, verseskötetei mellett írt regényt, ifjúsági regényt, gyerekverset és esszékötetet; és valamennyi műfajban a vajdasági irodalom élvonalához számítható a munkálkodása. Bár ízig-vérig modern költő, versei zeneiségükben, formai megoldásukban hagyományos elemeket is fölhasználnak, nem mond le például a rímek, ritmusok, kötött formák alkalmazásáról sem, és létrehoz, megőriz egy hosszúversformát, amelyben legjelentősebb alkotásait írja. Szemléletére jellemző a konkrét látás, a szürreális megoldások hátterében is újra és újra érzékelteti a mai Vajdaság, gyermekkori színterei, felnőttkori tapasztalatai és magánemberi történetei valóságát. Verseiben az elvont filozófiai költészet és a vallomásos líra kitűnő összhangját teremti meg, talán ebben áll költői eredményeinek titka. 1963-ban jelenik meg Rátka című verseskötete, ugyanebben az évben Tolnai Ottó Homorú versek című kötete is, ezekkel indul útjára a Symposion könyvek könyv- sorozat, rangos szépirodalmi művek gondozója. Tolnai és Domonkos újjáteremti a vajdasági esztétika költészetről vallott felfogását. Az avantgarde elemeit is fölhasználva, a Symposion nemzedék elképzeléseit is fölvállalva jelentős alkotói pályát járnak be. A költőtárs Tolnai Ottó szerkeszti egybe Domonkos válogatott verseit, Áthúzott versek címmel, s ebben a kötetben egyértelműen kimutatkozik, hogy Domonkos István a hagyományos tájköltészet kereteit avantgarde eszközeivel miképp robbantja fel; az objektív, a tárgyias vers kereteit miként teszi alkalmassá bensőséges lírai vallomások kifejezésére. Erre a lírai alapra hogyan állítja filozófiai és művészetesztétikai, közgazdasági ismereteinek versépítményét. A válogatott versek kötet legjelentősebb darabja, Domonkos máig legismertebb munkája a Kormányeltörésben című hosszúvers, költői kísérleteinek szintézise. Szociológiai—szociográfiai értelemben is megalapozott mű, mint Domonkos legtöbb írása; s a vendégmunkásélet költői általánosítása. Újabb versei közül kiemelkedik a Radnóti Miklóst idéző, de a költészet értelmét és érvényét általánosságban vizsgáló Der springt noch auf!, valamint a Kupié című verse, mindhárom a modern vajdasági költői törekvések szintéziseként értékelhető. Jelentős regényíró is. A Fórum Könyvkiadó regénypályázata idején elkészíti a Kitömött madár című regényét, önéletrajzi elemekkel átszőtt munkáját, amely egy tengerpartra került zenész élettörténetét idézve a művésziét, illetve a periférián-lét nagyerejű ábrázolása. Külön értéke, hogy egy elfelejtett művészregény modelljét éleszti újra; Szenteleky Kornél évtizedekkel előbb írt Isola Bella című regényének távoli reflexiója. Redőny címen kötetbe rendezte publicisztikai írásait, elkészítette publicisztikából kinövő, jelképgazdag lírai jegyzeteinek, tárcáinak gyűjteményét. Kis életeknek, hétköznapi kis tényeknek metamorfózisa játszódik ezekben az írásokban, amelyeket tárcairodalmunk élvonalába sorolhatunk. Domonkos István sikerrel kísérletezett a gyerekverssel is. Ezen verseinek sajátossága, hogy képekben szegényebbek, gyakran a kortársi költészetre jellemző 76
