Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - MŰHELY - Pintér Lajos: Jegyzetlapok egy lexikonhoz
címen válogatást készített a jugoszláviai magyarság népköltészetéből. Ez a könyve is iskolai tankönyvvé, segédkönyvvé válik, és a fiatalság folklórérdeklődésének fokozódását eredményezi. (Ugyanakkor a vajdasági magyar kulturális élet egészére is nagy hatást gyakorol; az 1970-es évek elején, részben a Hungarológiai Intézet munkájának és publikációinak hatására is, megnövekszik a folklórtudomány rangja, és szerepe; fölgyorsul a népköltészeti, népnyelvi kutatások üteme, s a jugoszláviai magyar szép- irodalomban is az irodalmi neofolklorizmus addig nem ismert számos eredménye, hatása érvényesül.) Bori Imre 1971-ben megjelenteti sokat vitatott Irodalmi hagyományaink (Kilenc évszázad írásaiból) című antológiáját, amelyben a vajdasági irodalom hagyományait, földrajzi értelemben vett előzményeit vizsgálja, e táj irodalmának évszázados hagyományait kutatja. Ennek alapján megírja a jugoszláviai magyar irodalom történetének kiegészítéseként az Irodalmunk évszázadai című könyvét, irodalomtörténetét, 1975-ben. Ez a könyv mostanig is a vajdasági magyar irodalom kutatói számára egyik legfontosabb kézikönyvül szolgál, és jelentősen megkönnyíti e táj irodalmának iskolai áttekintését is. Az Irodalmi hagyományaink című szöveggyűjteménye nemcsak a félévszázados jugoszláviai magyar irodalom legjavát gyűjti egybe (amely szemlélet egyébként Szenteleky Kornélnak és társainak volt programja az 1930-as években, a Kalangya című folyóirat megjelentetésének idején), hanem ennek a hagyományozódásnak az előtörténetét is vizsgálja, több évszázad írásaiból ad válogatást, figyelembe veszi azokat az írókat is, akik a Délvidék szülöttei, és akkor éltek, dolgoztak, amikor a jugoszláviai magyar irodalom fogalma még nem is létezett. Rögzíti a magyar irodalmi múltnak azokat a hagyományait, amelyek a jugoszláviai magyar irodalom „előtörténetét” képezhetik. A területiség elve alapján tart szemlét. Ha Szlavónia vagy Bánát jól megkülönböztethető történelmi státusára, ha a szigetnek tartott Szerémség szerepére gondolunk, ha figyelembevesszük, hogy a Délvidék fogalma a XV. század óta létezik, akkor ezt a munkát nem is tarthatjuk erőszakoknak. A kötet a XI. században Törökbecse mellett alapított Karacs bencéstemplom domborművének feliratától egészen a régi, Jugoszláviában kibontakozó magyar nyelvű irodalomig ad áttekintést. A Szenteleky Kornél idejében honos semmiből kezdés tudata helyett így a folytatás és folytatólagosság természetes törvényeit igazolja és teszi gyakorlattá. Bori Imre részt vesz a Különös ajándék és a Gyökér és szárny című antológiák összeállításában. Ezek az antológiák 1976-ban és 1977-ben a vajdasági magyar próza és líra válogatását adják, és ezen irodalom szemelvényeit addig meghódítatlan, széles olvasótáborhoz juttatják el. Bori Imre jelentős tankönyvíró, Az irodalom élete című tankönyve, Szeli Istvánnal közösen írott középiskolai segédkönyve, a színvonalas irodalmi oktatást szolgálja. Ebben a könyvben is érvényesülnek Bori esztétikai nézetei, hisz főképp nem irodalom- történeti, hanem irodalomelméleti áttekintést ad. Az alkotó művészek élettörténetének és az adott korok történelmének vizsgálata helyett az irodalmi műfajok, irányzatok történetének alakulását kutatja, az irodalmi hatások mechanizmusát vizsgálja. Külön is érdemeként említhető, hogy e hatások vizsgálatakor a magyar—délszláv irodalmi kapcsolatok nagyon széles területét tekinti át, és irodalomelméleti módszere alapján mély elméleti megalapozást ad. Bori Imre Kassák művészeti hagyatékának egyik elméleti írója, a hagyaték számbavételének és aktualizálásának egyik fő szorgalmazója. Kassák művészetét mint a jugoszláviai magyar kulturális élet avantgardizmusának egyik példaadóját tekinti. Több tanulmányt publikált Kassák művészetéről, Körner Évával közösen Kassák irodalma és festészete címen kötetet jelentetett meg. Könyvet írt Radnóti Miklós költészetéről, amely szintén sok vitára adott alkalmat, hisz Radnóti Miklós esetében is Bori figyelme 71
