Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 9. szám - MŰHELY - Szekér Endre: Nagy Lajos és a Kiskunhalom

ellentéte, melyről később Illyés Gyula is vallott személyesebb hangon a Puszták népében. Érdemes felfigyelnünk a társadalmi ellentét oldottabb ábrázolására is. Mert nemcsak a kibontott drámai ellentét jellemző a Kiskunhalom világára (és a har­mincas évek Magyarországának falusi helyzetére), hanem a sokszínűbb, az élet minden mozzanatában is jelentkező elkülönülés. Kiskunhalom a Duna mellett fekszik. Sokan fürdenek is a folyóban. Nagy Lajos világosan érzékelteti a fürdés jelenetében is a gaz­dagok és szegények ellentétét. „Hol szegény fürdik, az messze elvonul attól a helytől, ahol előkelő holmik hevernek.” Más a bőr színe is: a fehér bőr „társadalmi rangot jelent”. A jó alakú fiatal férfiak és nők csoportja a Duna partján — szép látvány. Ok az urak. De azonnal ellentétbe állítja őket a nem olyan formás, „horpadt mellűek”, „esett vállúak”, a szegények csoportjával. Az író most sem hosszan, részletesen mutatja be őket. Csak az ellentétbe állítás után látszólagos szenvtelenséggel teszi hozzá, hogy nekik reggeltől estik kaszálni, fát hordani, fűrészelni, árkot ásni kell . . . Mezei József is felfigyel Nagy Lajos kontrasztokban történő ábrázolására a Kiskun­halomban: szegények és gazdagok, urak és parasztok, városi nyaralók és falusi dolgo­zók állnak egymással szemben. De tegyük hozzá még azt, hogy ez a társadalom­ábrázolás, a társadalmi osztályok és rétegek ellentétben történő ábrázolása nem elvont, hanem végtelenül konkrét, számos adatra épülő. Sőt még szűkítve a kört: a harmincas évek Magyarországára jellemző epizódokat illeszt egymás mellé az író- Először még nem sejtjük azt, hogy mi fog következni abból, hogy egy idegen jelenik meg a faluban. A következő „fejezetek” egyikében már nem véletlenül a csendőrökkel találkozik. Ebben a vallatásra emlékeztető villámgyors párbeszédben (mint Móricz Zsigmond Barbárokjának nem egy jelenetében) is ott van a kiszolgáltatott kisember és a hatalom képviselőjének szembenállása. „Nem szocialista maga? — Nem én ké­rem”. A két csendőr megnyugszik erre, örülnek, hogy „becsületes” emberrel talál­koztak, mint megjegyzi az író. De ahogy bemutatja a lassan távozó vándor „szén­égető” és az utána pillantó két csendőrt — sok mindent elárul. Egyrészt világosan érzékelteti azt, hogy ő rokonszenvvel tekint az idegenre („kóbor kutyához” hason­lítja, „fáradtan” megy, „kopott” a kabátja). Másrészt hasonlóképpen egyértelműen megmagyarázza a csendőr és a munkás kapcsolatát egy hasonlattal. „A himlőhelyes csendőr, amint néz utána, az egyik hideg kék szemét úgy hunyja le, mint ahogy célozni szokás a fegyverrel.” Most csak a csendőr pillantása félelmetes (mintha célozna!), de az író érzékelteti a pillantás „természetességét”: úgy szokott... Ezzel lezárja ezt „fejezetet” (ha lehet egyáltalán fejezetekről beszélni), így teszi még hangsúlyo­sabbá ezt a jelenetet. Bár ezzel lezárja az idegennel való találkozást, de tovább foly­tatja, még alaposabban jellemzi a csendőröket. Káveczki és Szabadi bekísérése után, Káveczkit vallatják. Csend. Majd rettenetes üvöltést hallanak a kint várakozók. Sokan úgy vélekednek, hogy Nagy Lajos a Kiskunhalomban nemcsak az egész korabeli Magyarország képét rajzolta meg, hanem Európát is. A megállapítás részben helytálló. Hiszen a harmincas évek Kelet-Európájára jellemző volt a falu effajta el­maradottsága, éles társadalmi ellentétei. És nem véletlenül utalt arra Illyés Gyula, hogy a Kiskunhalommal egyidőben olvasta Roger Martin du Gard remekművét, a Vén Franciaországot (melyet Illés Endre Vén Európa címmel fordított magyarra.) Az isten háta mögötti francia faluban lejátszódott parányi tragédiák és komédiák — a Kiskunhalomhoz hasonlóan — mozaikszerű jelenetekben peregnek le előttünk. Végtelenül érdekes lenne összevetni, hogy Roger Martin du Gard és Nagy Lajos faluképében mi a közös és mi a különböző. Égy vonást azonban azonnal hadd emeljünk ki: a francia író megközelítési módja a regényszerű ábrázoláshoz áll közelebb (ő „karcolat-albumnak” nevezte), míg a magyar író inkább a szociográfikus feldolgozást választotta. 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom