Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kunszabó Ferenc: Felvonulás

— míg viszont azzal tisztában voltak, hogy a gyárakat nem tudnák elvezetni, sem műszakilag, sem közgazdaságilag, sem adminisztratíve! A GYÁRRA VISZONT SZÜKSÉG VAN ! Ez annyira magától értetődött, hogy mondani sem kellett azokban a hetekben. Tudta mindenki. És aszerint cselekedett: „Őrséget álltunk. November negyediké előtt is, meg után is. De olyanra nem emlékszem, hogy akár kívülről, akár belülről a gyárat, annak berendezéseit valaki is meg akarta volna sérteni. Sőt, a mindenféle határozat között az is szerepelt, hogy a nép vagyonát pedig nemcsak megvédjük, karbantartjuk, hanem magunk sem húzzuk-vonjuk. És nem mondom, hogy nem tűnt el kalapács vagy ilyesmi azokban a hetekben, de állítom, hogy kevesebb, mint mikor az iparőrök naponta kétszer végigtapizták az embereket!.. . Hallottuk később, mi történt más új gyárakban. Itt nem. Mert hát még a legbutább is úgy volt vele, hogy ezt a gyárat ideépítették, és most már itt is fog maradni, akármilyen sors jöjjön ránk!. . . Ezt, ugye, meg lehet érteni.”

Igen. Mert persze hogy a városból elzavartak egy csomó embert azokban a napokban, akiket aztán a felálló új hatalom meg sem próbált visszahozni. Persze hogy szét- bomlottak az erőszakkal verbuvált termelőszövetkezetek. Persze hogy a herényiek november negyediké után csendes figyelemmel kísérték nyomon annak az új hatalomnak a kezdő lépéseit... De Jászberény akkor mintegy 27 000 polgára nem keverte össze a múlt és a tegnap történelméből, szerencsés és szerencsétlen mozzanataiból kialakult helyi szituációt a két nagy gyár dolgával! Egyetlen rovás nélküli tiszta lapot adtak nekik, és ezzel tettek tanúbizonyságot társadalmi, politikai érettségükről. És ez a mának szóló legfontosabb tanulság, amit 1956 októberének, novemberének és decemberének itteni eseményeiből levonhatunk.

Vagyis mi? Az, hogy egy gyökereitől el nem szakított közösség még a nehéz történelmi pillanatokban is a jövőt igenlő irányba fog „felvonulni”. Hirtelen összeverbuvált, vagy talajtalan embercsoportok belekezdhetnek esztelen rombolásokba — de a tájba és a környezetbe ágyazódó egész közösség ezt sohasem engedi meg magának, mert neki az a vidék nem tárgyak és ügyek összessége, hanem szülőföld. Ezért van, hogy a jász történelemben nem is találhatni példát esztelen rombolásokra, tömeges dühkitörésekre.