Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Fehér Zoltán: Mesélő falu
hivatali beosztottjával, hű famulusával, Szabó Jánossal. Az akció nem sikerült, mert volt egy igaz ember Szodomában: Skuta József semmi pénzért, sem 5 000-ért, sem 15 000-ért nem vállalta el, hogy övé lenne az adóívén leadott bor. E megnyilvánulások torkában Gubán János hangja, miszerint „három nap múlva zeneszóval . . .”, a hatalomtudatosok bömbölésévé erősödik fel. A pénzen nőtt maffiatagok egyszerűen nem hitték el, hogy az egykori koronázó városban komolyan veszik a Magyar Népköztársaság törvényeit. (Folytatás a februári számban) FEHÉR ZOLTÁN MESÉLŐ FALU „Nem mese az, gyermek.. Vagy tizenöt évvel ezelőtt felejthetetlen élményben volt részem. Pestről hazafelé jövet a kelebiai vonat egyik fülkéjében lehettünk harmincán is, csupa felnőtt ember. A zsúfoltság ellenére halálos csend, mindenki egy sarokban ülő ötven év körüli emberre figyelt, aki halkan mesélt,láthatólag csak szemközti útitársának, de olyan színesen, hogy nem lehetett nem rá figyelni. Gyakorlott előadó volt, mert halk szavával is magára tudta irányítani az érdeklődést. Á hallgatóság pedig megfeledkezve az utazás kényelmetlenségeiről, bajairól, valósággal csüngött rajta. Történetét első személyben adta elő, rövidesen rájöttünk azonban, hogy ennyi váratlan kaland, fordulat nem lehet személyes élménye. A krimi műfaji kellékei jöttek elő kifogyhatatlanul: gengszterek, gyilkosságok, rendőrök, üldözés, menekülés, éjszaka, temető, kastély stb., stb. Alig vettük észre, már Kiskőrös felé jártunk, ahol sokunknak le kellett szállni a vonatról. Emberünk itt váratlan fordulattal — épp egy újabb izgalmas esemény közepén — bejelentette, hogy akkor hirtelen fölébredt, az egészet csak álmodta. Az előbb azt írtam, útitársam mesélt. De vajon mese volt-e az, amit elmondott? Nyilván a szűkebb értelmezés szerint nem, tudniillik nem tündérmese, de még az Aarne-Thompson féle mesekatalógusban sem találnánk neki helyet. Ez a prózai alkotás, amelyet akár Belgrádig nyújthatott volna előadója, ugyanazt a funkciót töltötte be, mint régi falusi közösségekben a népmese. Ugyanazok a pszichikai hatások ragadták meg a hallgatóságot is. Ez a kalandmesének nevezhető műfaj „a jelen körülmények között egy új mesefejlődésnek ad alapot”.1 A népi prózának a mesénél sokkalta kötetlenebb műfajai mint pl. a hiedelemmondák, háborús és egyéb igaz történetek — a sokszori elmondás következtében, jó előadó esetén néha szép epikus formát vesznek fel, a legtöbb helyen már a „nem besorolható népi elbeszélés az uralkodó műfaj”.2 A mese nyomelemei Rokonunk két és fél éves kislánya folyékonyan beszél. „Tako razgovara, ko iz volovskova uva” — mondja rá elismerően keresztanyja. „Úgy beszél, mintha az ökör 63
