Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Fülöpszállás - madártávlatból - Bánlaky Pál: Belépő
letek, ha a régi utcák aligha egyenesedhetnek is ki. Azért nincs, ami új kultúrát, új romantikát,sajátos formát ígérne. Afőtér két árnyas parkja nyáron még zöld fátylat borít a terjedő jellegtelenségre. S a parkokat korhadt fejfaként megbámult, tömzsi facölöpök veszik körbe, mintha a fű helyett az elmúlt időt őriznék. A tanácsháza tetején is ott gubbasztanak a galambok és a tanácsháza mögötti romos istállóból könyvtár varázslódik, azért valami visszavonhatatlanul elmúlik. A fülöpszállásiak nem sajnálják, nem is a múltat kívánják vissza, hiszen az utolsó évtized adja meg az évszázados vágy teljesülését: az életszínvonal felszökését, ha napi két műszakban is hajtanak érte. Találó ellentmondás, hogy a falu polgárai — azért közel sem mindenki — majdnem gazdagabbak, mint a község gazdája: a tanács. A nyolcvanas évek konfliktusa az lesz, hogyan teremtsenek térben, időben, s lélekben új kultúrát. A ház, a gyomor jóléte után talán a lélek, az erkölcs jóléte jöhet, amikor már arra is lesz pénz és érzék, hogy a közházak és a magánházak kívül-belül esztétikusabbak legyenek, hiszen ma még az ABC-áruház hátán gubbasztó pártbizottság szobáiban is üresek, ridegek a falak. Egyszer talán veszteség lesz az is, hogy észrevétlenül sírba szállnak a kiskun hagyományok, a közösségi lét emlékei, az érdek nélküli barátkozások örömei. Talán abból a hagyományból is erősödni lehet, hogy a falu kocsmája valamikor Petőfi édesapjáé volt. Az étterem ma szűkös, koszos, lélektelen. Belül a falon zöld és rózsaszín alapon ezüstös minták burjánoznak. Az L-alakú terem közepén hatalmas, propellerhez hasonlítható, három szárnyú ventillátor lóg. A teremben nincs dekoráció, kivéve egy magányos borreklámot, az ételválaszték is minimális, csak a közétkeztetés jelentős. A sarokban zenekari dobogó, rajta egy nagybőgő, falnak fordítva, csak a hátát mutatja a publikumnak. Nyáron hajadonfőtt, télen kucsmában vagy micisapkában, fakókék munkásruhában söröznek, pálinkáznak a helyiek. Egy asztalnál borozgat a tanácselnök, a vb-titkár, a tsz-agronómus, a tejbegyűjtő, az orvos, a magánzó paraszt, az állatokat tenyésztő vasutas és a szövetkezeti traktoros. Az étterem előtt buszmegálló, oldalát üveg fedi, előtte lóca, oda ülnek a bottal járók, ha a buszra várnak, mert a szabadszállási vásárba vagy a megyeszékhely áruházaiba igyekeznek. Odébb az árokszélen kidőlt, több méteres, vastag kőoszlop fekszik, két diáklány hintázik rajta. A buszmegállóval szemben kezdődik a Kossuth utca, amelynek egyik első házában, B. Imre bácsinál lakom, akinek egykor tisztes rangja volt. Hetvenhárom éves, de még szőlőt telepített és mindenről ítéletet alkot. Neki is oszloptornácos háza van, szobám ablaka az utcára is, de a tornácra is nyílik. Elégedetten ülök ki a tornácra, két oszlop közé, szemlélődni. A fonott karosszékben elnyújtózkodom, érzem a hátam mögött védelmet nyújtó ház ölelését, az udvar biztonságát, az oszlopok szépségét. Azt, amire vágyom. Amire Fülöpszállás is vágyik, hogy a település, amely egyszerre munkahely és lakóhely, úgy megerősödjön, hogy Imre bácsi házához hasonlóan védelmet nyújtson. Biztonságot, kenyérét, autót, hitet, közösséget és a távlatok szépségét. BÁNÍLAKY PÁL BELÉPŐ Helikopter szele borzolja a jegenyék nyáreleji porát, az Átok-csatornában súlyosan, alig-mozdulóan ül mega víz, méltóságos libák ballagnak az úton, mit sem törődve az ingerülten dudáló fekete Volgával, kőművesek rakják tempósan a Takarékszövetkezet modern épületének még modernebb toldalékát, amely ugyan téglából készül, de majd ha kész lesz, vasbeton-szerkezetet utánzó burkolatot kap (gipszrózsák helyett malterból készült beton-utánzat, hát nem ez a haladás?. . .), kőművesek verik szét tem37
