Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Fülöpszállás - madártávlatból - Mózes Lajos: Első pillantásra
\ pósan a százéves vályogházat, mert mellette már kész az új ház alapja és készen vannak a frissen vetett vályogtéglák is az építkezéshez, a talán egyetlen igazán szép, ámbitusos kis kúria omló kerítésén tábla: ELADÓ, a főtéri kocsmában déli 11 órakor minden második asztalnál munkaruhás férfiak isszák a sört és a pálinkát, a gyógyszertár ajtajában békésen napoznak a patikusok, a termelőszövetkezet traktorjai — amint az irodalmi riportok által számukra elő van írva — szorgosan forgolódnak a barázdák között, az óvodások az óvodaudvaron, az iskolások az iskolaudvaron, az ipari tanulók a gépműhely udvarán rúgják a labdát, megjön Kecskemétről a busz, ketten leszállnak, indul Kecskemétre a szárnyvasút kényelmes és egészen új motorvonat-szerelvénye, 10— 15-en felszál Inak, és indul a hetven-valahány éves prófétaszakállú öreg iszörgő biciklijén a most vásárolt himmi-hummival nyolc kilométeres útjára a tanyáig; szép szabályosan, három versre tagoltan, hogy kényelmesen el lehessen mondani rá az Úrangyalát, szólal a déli harangszó. Fülöpszállás 1977. május. Fülöpszállás? Ez Fülöpszállás? Hány faluról lehetne leírni ugyanezt? Tízről? Százról? Ezerről? Gondolom, inkább ezerről, mint tízről. Akkor hát? Rossz a leírás, dobjuk el? Talán mégse. Mertvalamiképpen mégiscsak ez Fülöpszállás. Vagy ez is. Sorsa — múltja, s jövője metszéspontjában a jelen — lényeges vonásaiban egy a magyar faluk ezrével. Ami különös benne, nem biztos, hogy az a lényeges. Meg kell keresni ezt is, azt is. Hisz az országot az érdekli, milyen a falu, a több ezer, mi a közös gond, amin együtt kell segíteni. Fülöpszállást meg az érdekli, hogy milyen ő, semmihez sem hasonlítható egyediségében, s mi az a különös gond, amin csak ő tud, maga-magának segíteni. Fülöpszállás nevét csak térkép-bogarászó szenvedélyemből ismertem. Munkánk előtt nem jártam ott soha. Miért is jártam volna? Jelesebb épülete nincs, népművészete, ha van is, nem neves, híres szülöttel nem büszkélkedhetik, erdeje nincs, pusztája nincs; semmi, amiért útikönyvek megemlítenék. Itt hőstettek se estek, legalábbis akkorák nem, amit krónikák említésre méltónak ítélhetnének; sem a korábbi századokban, sem a mi nemzedékünk idejében. Igaz, országos gazemberségekről sem lehet hallani. Ez a falu nem híres semmiről. Csak van. (Immár — bizonyítottan — több mint 850 éve.) És emberek élnek benne. Úgy, mint a többi tíz-száz-ezer faluban. De mégis; ők nem másutt, Fülöpszálláson élnek, tehát másképp, mint bármelyik más falu emberei. Ezt kéne megkeresni: miben s mennyiben úgy, miben s mennyiben másként. (Arról beszéltünk együtt írók, szociográfusok, meg én, a szociológus, hogy bevezetőként meg kéne írni mindegyikünknek a „falu képét”, „leírását”, benyomásainkat. Nekem, amikor először autóval Kecskemét felől lassan végiggurultunk a hosszú főutcán, meg mikor másodjára a vasútállomásról a másik hosszú főutcán ballagtam végig, efféle gondolataim voltak.) MÓZES LAJOS ELSŐ PILLANTÁSRA Fülöpszállás a karakteresebb falvakhoz szokott látogató számára egyhangú és lapos. Számottevő, megtekintésre érdemes műemlékei nincsenek. Célszerű település: alföldi. Azon a napsugaras májusi vasárnapon, amikor hárman a faluba érkeztünk, mindezt még csak sejteni lehetett. A vasútállomástól a falu főteréig vezető utat gyorsan tettük meg, a felfedezők izgalmával. Habár már jártunk a faluban kocsival, és az összes fellelhető szakirodalmat elolvastam róla, mégis ez a nap volt az igazi megérkezés. 38
