Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Fülöpszállás - madártávlatból - Varga Csaba: Szemle, májusban
egymás után az évgyűrűk, amelyekről leolvashatók az eltelt évtizedek számai. Ha a község szívében állnak is már emeletes középületek, a legfiatalabb hajtás feltétlenül a legkülső gyűrű, ahol a vályogot felváltotta a tégla, az udvari illemhelyet a fürdőszoba. A mesterséges környezet tehát gyorsan változik, ha egyúttal nem is szépül mindig, de a falu nyugati partján változatlanul fehérük a szik, fel-feltör a talajvíz és kinő a sás. A holdbéli tájtól azonban ugyancsak elüt egy paradicsomi mellékutca, amelynek oldalát lilába játszó rózsaszín jázminbokrok védik, kerítés helyett is. A falként emelkedő bokrok mögött közben pusztult a ház, a kert, meghalhatott a jázminokat ültető kéz unokája is, de a tündöklő virágok túlélték a romlást, a májusi napsütésben még hirdetik is, hogy az egykori gazda nemcsak jól gazdálkodott, hanem valóra váltott egy ideát: virágokkal vette körbe a portáját. A falu persze még nem jutott oda, hogy virágok helyett legalább virágzó földekkel vegye körbe magát. A Tolbuhin utcát folytató mű- úttól jobbra, a Vízművel szemben szekérnyom vezet a szikes mezőre, ahol szemétkupac emelkedik, egymás hegyén-hátán a Gemini padlólakkos és Nescaffés dobozok. A kukoricacsutka mellett mosóporos flakon, rajta motorkerékpár hátsó-fertály és egy lekopasztott bicikli-váz. A modern civilizáció hulladékai mellől visszanézhetünk a falura: a szélső házak új tetővel dicsekszenek, s a sárga templomtorony mellett a hid- roglobus ezüstös gömbje fénylik, mert a község még időben, így olcsón megépítette a vízmüvet. Az új porták között látható vályogház is, de mellette már a szilvafa tövében Volga személyautó áll. A vályogfalak mögött valószínűleg csak a nagyszülők emlékeznek, az unokák valahol Kecskeméten vagy Dunaújvárosban tanulják az ipart. A falu nyugati peremén homokos utca vezet a település északi csúcsához, az új téglaházak előtt drótkerítés feszül, elég kevesen csúfítják el rikító festékkel. A vasút és az országút kereszteződésénél nem érdemes bámészkodni, ha csak azt nem, hogy a betonúton elnyújtott testű kamionok húznak Kecskemét felé, a megyeszékhelyre. A falu közepére innen visz a Petőfi utca, egyben Fülöpszállás főutcája, amelyet ünnepélyes olajfák és nyárfák szegélyeznek, köztük a járdák mellett kékre festett vízcsapok sorakoznak. A kéményeken egy-egy gólya féllábazik, itt-ott orgonák nyúlnak ki a kertekből, így a szikes föld után ez az utca idillikusnak tűnik. A kerítések mögött még egy-egy gémeskút is ágaskodik korhadó karral, kint az utca szélén pedig kopott gumiabroncsokat fektettek le, belsejüket teletöltötték trágyás földdel és virágokat ültettek bele. Ráadásul a gumik futóját, a még előtűnő rovátkákat ezüsttel festették le. A Petőfi utcán még látható deszkakerítés, az egyik mögött szokatlan a kép: az oszloptor- nácos ház fehér „hasat” eresztett. A tornác nyitott oldalára, félkörívben fóliasátrat feszítettek ki és alatta, a tornácon és a tornác előtt zöldséget termelnek. Sok mindenre jó egy öreg tornác, ha fóliasátor tartójának is beválik. Arrébb pedig néhány hurka-kert végében, jókora gödörben tó fénylik, nád virít, de a régi mocsárból csak eny- nyi maradt. A polgárias külsejű, itt-ott romos módosgazda házak között a főtérre fut be a Petőfi utca. Oda, ahova nyugatról és délnyugatról a Tolbuhin, a Kossuth, s keletről, az újra épített vasútállomásról a Bajcsy-Zsilinszky utca érkezik. Ha valaki előveszi Fülöpszállás régi térképét, ugyanezt a faluszerkezetet látja, a főbb utcák is majdnem ugyanott vezetnek, legfeljebb a nevük változott. Nincs ebben semmi különös: Fülöpszál lás jól megtartotta régi formáját, a szálláskertes településekre jellemző, látszólagos rendezetlenségét. A központban ahogyan régen, most is kicsi, szabálytalan alakú telkeken zsúfolódnak össze a közházak és a lakóházak, amelyek között jobbra-balra tekerednek az utcák, belőlük nyílnak a kis közök, a furcsa zsákutcák. A régi házakhoz kapcsolódó szálláskertek persze beépültek, helyükre újabb porták telepedtek. Ez a kuszáltság kicsit romantikussá, otthonossá teszi a községet, de e sajátosság lassan eltűnik, mert ha nem is városi léptekkel, mégis egymás után készülnek el a lapostetejű, betonfalú épü36
