Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - Lezsák Sándor: Éva zuhogó mondatai; Napozó (versek)
LEZSÁK SÁNDOR ÉVA ZUHOGÓ MONDATAI Roncsolva a szülés fájdalma után riadok bokros zajra, ágrecsegésre, csak szagot ne kapjon a vad, hangyák a vércsomón nyertem férfiat az Úrtól, duzzadó mellemen égszín gyermekem, testemből szakadt örömem virága, kisded Káin nyugodjál kicsi magzatom, méhem gyümölcse, sírásod röptette távoli ágra a dögmadarat Ádám a folyóhoz futott, mert szomjas vagyok, kínjaim pezsegnek még, hiába hűtenek csillapító füvek megnyílt sebemen aludj kicsi magzatom, minden reménységem, Káin gyarlóságunk maradéka, hogy örömünk nem bűvölt karod helyére angyalszárnyat mert hoztalak világra a tisztuló isteni kedv és emberi hasonlatosságunk szerint azelőtt hangom is mezítelen volt, most zavaros víz voltam hitvány kóróbaba, szeleket izgató, volt Adóm csontcsikó, szikrákat pattintó ölemben hiába vonult méhek raja, virágok méze létünk jégtábláin ikrásodott a hiány selyemhernyózott homlokomon iszonyú lebegés szememből kifolyt a vakító ég, immár hűvös a barlang, vagyunk e zöld füvön halandó sáskák a tilalmak rejtett képességeink értelmező szótára kedvünket tükrösre zúzta a derengő fagy kicsi magzatom, vétkem ajándéka, testem létezése vagy aludj vigyázó karjaimban, alszol rettentő nyugalomban, minden reménységem, kicsi Káin! NAPOZÓ Vasárnap este a kedvem már szálanként hetfűsödik, s reggel a szempillámról hull az ónos eső. Bíboros testem nehezen lendül, hétrét reccsen az arcom, míg belekeddül, mert jaj ha megúnom a szeretőmet! Világít képeslap-gyertya, röptetett sólymom paplanos hordágyon kényszeredázik, rímezett szárnya havazó látvány. Farsangi maszkok csütörtükröznek, fejükre hiába küldök átkot és medárdos vízöblítést! E korai cseresznyefán péntekes nyugalmak érnek, tépik poroszombatoló seregélyek, még erősebb várunk a rossz! Szökjünk a rétre, s míg nem kell vonulni a madarakkal, kedvem az öledben vasárnapoz.
