Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - Szepesi Attila: Kolozsvár, ősz; Motetta (versek)
SZEPESI ATTILA KOLOZSVÁR, ŐSZ valaki föl-le föl-le jár a falon-túli éjszakában kőnehéz oszloplábakon csak lép a vaksötét szobában itt van és egész ismeretlen akár a homályos tükörben járna estétől reggelig mint kései toronylakó nem lép ki csöndjéből soha a falak mögött föl-le jár zárva ajtaja ablaka dédelget néhány levelet kavicsot és patkószöget csak jelenlétét hallani jár a szobában éjre éj mosolytalan és üresen már nem indul el sehova nincs emléke nincs dala sem távol balkáni zene szól az ablakon eső dobol arca merül ásványi némaságba MOTETTA egyre közelebb egyre messzebb fehér fehéren villogó ölelésben hús-vér gubancban lélegzetem lélegzeted két üres nap között a tükör alkonyfényei megvilágítják a szobát a tárgyakat a hűlő levegőt a párás ablaküvegen falak fák sziluettjeit redőnyön késő szél dadog hallgatom mintha más időben napsütötte dombok fölött villogó hegyélekre látnék 31
