Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 9. szám - Hideg Antal: Ady Endre idegen zsoldban; Terroristák dala (versek)

HIDEG ANTAL

ADY ENDRE IDEGEN ZSOLDBAN

„Katonáimat elbocsájtom, Fegyvereiket Isten ójja.

Idegen zsoldban is azok legyenek, Kik nálam egykor voltának: Almoknak légiója.”

Fölvirágozva, zászlódíszben íme szívünk és szellemünk nemzeti parkja: Ady Endre.

Rendre tanulva; fehér ingben én is, ám fehér ingben is mondom: ezer vakondtúrásból, vak dombból, hitt vagy hitető hatalomból körülkerítve a te országod, Látod: kapuját nem őrzik félelmek, fenyegető őrök, s látod: a turistákat, a tétovákat, a terelt hadováló hadat. Halad a gálás vasárnapi nép, a holtig hejehujás évszázados menet, — őserdődben már csöndjük is csiricsáré volna, sértené istenült némaságod.

Én tudom a kényelmes kitérést: — báván bámulni üveg alatti, pályázott, preparált emlékeidet, s bűneidre: a sóvárgott ékszerekre borzongva nézni — voltam hitetlened.

Ellened működik kinokkal-kufár-magunk; az élést, önnön fölélésünket csereértéken számító polgár. Ellened voltam tudatlan Saulus, mert ügyefogyott ügyeseid igéi nem igézhettek, — mint nyűvek vájták az arcod, tested. Elested óta is mennyi áltatást, fortéimét, képzelt hitek halálos hullását kellett megélnünk! — itt minden példa préda lesz?

Szeretnél-e új és új éjszakánkban százwattokkal szilajkodni? — és lánymelleken legénykedni mint film-nyomott blúz-király?

— mert megérjük! Szeretnél-e mosolyos mozihős lenni: a nyafogó nyájban furulyás kerge-pásztor? —, netán pajkos prospektus nemibeteg-gondozóban? — ó hasznosan szép a domesztifikált magyar fátum! E rezervátum falán az arcok mintha arcaid, — minden pillantás mintha hazátlan pillantásod lenne.

Katonád tüntetőn eltűnni látszik, sátorozza magát hosszú hajjal, gyakori talánnal, —