Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - Fodor András: Visszavonás; Tavaszéj (versek)
FODOR ANDRÁS VISSZAVONÁS Olajfa illatú éjben, a borzas, árnyas hegy oldalában, akit ölelve hoztál, a derekadra fonódó zsákmányt hirtelen átadtad: — legyen enyém! S beszaladtál a lapító sötétbe. Távol kénködben ült a város. Lombok borzongó harmata alatt — Csak fusson! — mondta az asszony, mellére húzva tenyerem. Naiv lény! Nem sejtette, hogy leselkedik az isten, hogy még nagylelkűsége is goromba csel, hogy hirtelencsak ott terem újra: — Koszosok! hogyha gondolkodtok, marad úgy, ahogyan volt. A juss enyém! TAVASZÉ] Ahogy kiserkednek az ágon, ijedt-sárgán a villanyfénybe nőnek az első levelek, körülborzong a valószínűtlen, egy percre mintha érteném lélegző létemet. És mintha moccanna a kárpit, a foghatlan sugárterekkel átvert sötét, érzem, ahogy kövekbe ékelt hatalmas tüskés kerekével némán csikordul fölöttem az ég. Bejön a házsorok közé utak aszfaltmedrébe is a folyó illata, vérünk bokrában ott remeg újra madárszív-lüktetéssel az elveszett haza.
