Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - Weöres Sándor: Hegyek és síkság; Kívül a falakon (versek) - Károlyi Amy: Szoborleleplezés (vers)
WEÖRES SÁNDOR HEGYEK ÉS SÍKSÁG A hegyek látomása fölfelé tör, a felhők és a sugarak közé. Tán mindig tudták, hogy a róna végtelen szélességet álmodik, szétszórt kis templomtornyokat, gabona-hullámzást a messzeségbe, keréknyomokat a mindenségbe: mily alázatos végtelenség, fölsebzett hátú határtalanság. A hegyek ezt nem ismerik, csákányt emelve a magasba. / KÁROLYI AMY KÍVÜL A FALAKON Ez az én külön álmom, nem adom senkinek: a háztetők fölött úszom a levegőben, aztán az épületek elmaradnak, erdő fölött lejtek alig följebb a fakoronáknál, s ereszkedem ágak sűrűjébe, majd egy erdei ösvényre leszállók, és lám, kordé van alattam, lassan megáll, és én a gallyas, tüskés erdő-alji füvön heverek. SZOBORLELEPLEZÉS Bár mondtam volna, hagyd el, ne beszélj. De tovább zuhogtak a szavak. S vérezni kezdett a szobor ügyes kalapácsod alatt. így törik el a pohár a vízben, a repedés vonala tágul, elcsúszik, közeledik, majd távolodik, kétfelé sikló mozgás, akár a táncosok — körénk repültek szobor-darabok, kezek, kezet nyújtó kezek kezet fognának, de kivel feje sötét sarokba gurult mosolya, haszontalan kellék, leszakadt egyik szeme csukva, a másik figyel 16
