Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 9. szám - Erdélyi József: Csontfurulya; Élet; Csalétek; Hideg idő; Mesék (versek)

ERDÉLYI JÓZSEF

CSONTFURULYA

Lábszárcsonton furulyái, csontfurulyán a halál; csonthegedűn hegedül, de szavát nem hallja fül, azt a varázsfurulyát, azt a varázshegedűt; táncot mégis arra jár, lassút-gyorsat, gyönyörűt, arra a csábító szóra,

ÉLET

Egy élet nekem mindenegy év, minden nap egy élet nekem, ahány nap van az életemben, annyi élet az életem; nyolcvanegy évemben ahány van, életem éppen annyi van, mit olvassam? — Annyi, amennyi: számlálatlan és számtalan.

He meghalok, tavasz, nyár, ősz, tél lesz azután is az enyém; az én életem minden élet,

CSALÉTEK

Nagy halastó közelében tanyáztam; elnéztem azt az alacsony körgátban, sárban-iszapban fuldokló tavat; tennem kellett valamit unalmamban, volt horogvesszőm-horgom: kivetettem, de csalétkemre nem fogtam halat; vadászpuskával vadkacsára lőttem s nem találtam el a nádas felett gyorsan repülő vízimadarat. Hallgattam: hogy zúg a virágzó nádas, nádirigó benne hogy énekel.. .

csontjaiban a halál neki amit furulyái. Örvendezik avagy gyászol, — arra a táncdalra táncol míg kétlábon jár az ember állva, fekve avagy ülve, dobban míg egyet a szíve, egy utolsót s meg nem áll, s mikor beáll a halál, akkor is még rúg a lába, rúg még egyet, egy utolsót a csontfurulyás halálba: ha ő megáll, álljon meg, — a halál is haljon meg . ..

élek örökké, élek én;

meghalok ősszel és tavasszal

feltámadok a föld alól,

s dalolok újra, mihelyt a rigó,

a fekete újra dalol;

dalolok újra a kis pacsirtával,

mihelyt kinyílik az idő;

nem én leszek, nem ember, nem élő

amit elnyél a föld, a temető;

kiröppent abból már a kard, az éles,

tüzes élet, csak üres hüvely az,

s mindegy ha csiszolt márványkő takarja,

vagy nő felette magasra a gaz .. .

Engem gúnyolt az a cserfes madár, a víz tükrén röptében fürdő fecske, meg az a szerencsés vadrucapár. Amfiteátrum, néptelen körszínház, ég renyitott kerek halszáj a tó, s voltam én benne mint Jónás próféta, potyanéző és potyahallgató.

Nadályos vízben nem mertem fürödni, — úszni úgyis csak úgy-ahogy tudok, — féltem hogy megfog és lehúz a hínár, mint kiskoromban hogy megcsíp a gúnár . Egy érdekelt volna csak engemet: egy vidra mely minden úszóbajnoknál, nálam kivált sokkal jobban tudott;