Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - Erdélyi József: Csontfurulya; Élet; Csalétek; Hideg idő; Mesék (versek)
= lehet hogy láttam egy szempillantásig, de villámgyorsan víz alá bukott; Lehet hogy nem is vidra, hanem nyúl volt, a vízre hát csak inni ment, nem halat fogni. Nem, nem láttam vidrát, csak egy rozsdás vidratőrt láttam én; s azért kapok a vidrán mint csalétken, mert úgy érzem, hogy anélkül hiú vízlocsogás, üres tőr lenne ez a költemény . . . HIDEG IDŐ Hideg idő, hideg eső, borult ég, — talán biz a nyári napot megölték, meggyilkolták valahol és otthagyták, hideg szelek, hideg eső siratják. Bús az idő, bús vagyok én magam is, de van nekem arra nagyobb okom is, nemcsak az hogy sűrűn szakad az eső, ázik minden, fű—fa, erdő, kert, mező. Nemcsak az hogy alig-alig süt a nap, hogy nem lehet megállni egy fa alatt, mert nyakamba hideg cseppek hullanak, hallgatnak is az éneklő madarak. Rajtam nevet ha megszólal egy madár azt mondja hogy köböl eső, marék sár, azt mondja hogy sose érjen nagyobb kár, ne búsuljak, most kezdődik csak a nyár... Annyi bánat nyomja az én szívemet, elsorolni olyan sokat nem lehet, akármelyik bánatomat idézném, azzal is csak bús kedvemet tetézném. Hideg idő, hideg eső, borult ég, — talán biz a jókedvemet megölték, meggyilkolták valahol és otthagyták, hideg szelek, hideg esők siratják. Nem sírok én, sír helyettem ég és föld, könny áztat most kertet, erdőt és mezőt, elsírt könnyem minden hideg esőcsepp, abban mosdik a világ hogy legyen szebb. Ess csak eső, ha elálltál, eredj meg, mosdjál világ, könnyeimben fürödj meg, tisztulj világ, te világok piszkosa, szerelmeim rablója és gyilkosa!.. . Nyáreleji hideg esők, hulljatok, szerelmeim elmúlásán sírjatok, de fussatok ha nem lesz több könnyetek: tiszta eget, napot, holdat szeretek. Elsírt könnyem minden csillag az égen, minden csillag szép szerelmi emlékem, csillagok közt legszebb a hajnalcsillag, annál szebb csak maga a felkelő nap. Kelő napnál sokkal szebb a lemenő, legszebb tettünk hogy lemondunk mindenről, másra hagyunk minden lepkét, virágot, nem kívánunk magunknak mást, csak sorsunkban bölcs megnyugvást, s jó éjszakát, szép álmot... MESÉK Mese mint a másé az én mesém; más mese mégis; mert ez az enyém, nem a másé, — enyém az én mesém, mint enyém szívem, májam és vesém. Nem utánzóm én senki más meséjét; nem kérem szívét, máját, sem veséjét; övé az ő élete s életem az enyém, kivel sem cserélhetem. Olyan, amilyen; búm és bánatom több örömömnél; nem változtatom, mert nem tudom; úgy jó már, van ahogy; eléldegélek holtig valahogy .. . Vígabb vagy búsabb a más élete, a más meséje; derű borúval, ború derűvel vegyül az enyémben, életemben is, e hőskölteményben. A
