Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (5. rész: Egy maffia természetrajza
vette meg; akkor pénzt kért, de ő nem adott; „Nincsen” — mondta. Akkor legalább bizományba vegye át a savat, zálogba, s ha ő, mármint ifj. Kukucska eladja az árut, akkor visszaadja a pénzt. No, ebbe belement; adott Kukucskának 38 000 Ft-ot. A „bizományba” átvett sav további sorsára nézve két verzió van: az egyik, hogy Krizsán adta el a savat, de már nem emlékszik, kinek. A bíró kételkedik: „Olyanokkal is üzletelt, akiket nem ismert?” A másik változat szerint ifj. Kukucska adta el a savat. „Akkor miért magát nevezi meg vevőként!” — kételkedik újból a bíró. „Mert ő sem tudja, hogy kinek adta”, — feleli Krizsán — híre volt, hogy Kukucskának citromsavja van.” A 20,5 q citromsavból (cukor és víz hozzáadásával) készíthető óriási mennyiségű bor nincs az öreg szeszmester számláján. Merjük feltételezni, hogy a hálóba bele nem került „nagy halak” a felhasználók, a maffia szürke eminenciásai, akiknek Krizsán is, Kukucska is fél kimondani a nevét... ? Krizsán Józsi bácsi csengődi házának minden utcára néző ablakán le van eresztve a redőny. Bezörgethetnék a kapun — ítélethirdetés után a büntetőtanács feltételesen szabadlábra helyezte az öreget —, de minek? Ezekkel ez emberekkel nem lehet interjút csinálni. A csengődi állomásnál levő italboltban két asszony méri a homoklevét. Mi sem természetesebb hát, hogy a falu jó humorú népe „Négycsöcsű”-nek keresztelte át a nem tudom hányas számú vendéglátóipari egységet. Szlama József (IX. rendű, 3,5 év szigorított börtön és 60 000 Ft vagyonelkobzás) minden valószínűség szerint itt lett tagja a Kukucska-féle maffiának. Előzetes letartóztatásának indokát a vádiratból idézzük. „Szlama József nagyobb mennyiségű SM —II. sűrítményt és cukrot vásárolt, ezek fel- használásával a mustját meghamisította, illetve hamis mustot állított elő. Hamisítványainak egy részét Dóró Ernőtől kapott hamis adóívek felhasználásával a mások nevén értékesítette. Ebben a mondatban a bormelléki maffiát karakterizáló vonások közül négy foglaltatik benne: orgazdaság, vesztegetés, magánokirat-hamisítás, csalás. Ezek közül a harmadikban a perben vádlott szőlőtermelők közül sokan vétkesek, a negyedikben pedig mindegyik. — És nemcsak a perbefogottak: A mustot mindenki cukrozza, ha talán nem is vizezi, ami jogi értelemben kimeríti a csalás fogalmát. Ezzel nem mentegetjük Szlamát és nem mártjuk be a szőlőtermelő kis- és nagygazdaságokat, csupán kitekintőnek szánjuk: az egész szesz-szindikátusra jellemző bocsánatos bűn fölötti későbbi beszély textusának tekintjük. Itt csak annyit, hogy a curkozást véletlenül szankcionálja a törvény: általában csak akkor, ha az „elkövető” nagyon otrombán csal, vagy más is van a füle mögött, mint Szlama Józsefnek. Ez a magas, vállas, csigáshajú, dús szemöldökű, de már enyhén pocakosodó 30 éves maffiázó a szokványos bírói kérdésre, hogy „bűnösnek érzi-e magát?” szellemes választ ad: „Tisztelt elnök úr, hogy bűnösnek érzem-e magamat, arra nem tudok egyértelműen válaszolni; mert az sem volna igaz, ha azt mondanám igen, az sem, hogy nem . . A szép kezdés után kiderül, hogy elméletileg is képzett zugborász került hurokra. Birtokában van egy ritkaságnak számító nyomdatermék: Pálinkás Gyula „Szőlészeti és borászati zsebkönyv” c. munkája. A vádlott közgazdasági képzettségére valló megjegyzésén, miszerint „áremelkedések elég gyakran fordulnak elő az utóbbi időkben”, a hallgatóság csendesen kuncog, mert felötlik emlékezetében néhány tévéműsor, amikor is a szemérmesen hangzó ,,árrendezéséről és az életszínvonal emelkedésének összefüggéséről elmélkedik egy-egy közgazdász (idióták gyülekezetének tekintvén a Magyar Népköztársaság polgárainak épeszű millióit.) Ebben a perben — mint az ítélet is mutatja — Szlama József a középmezőnyben van. Védekezésben azonban még az öreg Krizsánnak is mögötte kullog: meséi ostobák,. 53
