Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (5. rész: Egy maffia természetrajza

idétlenek, átlátszók. A hamis adóiv megszerzésének történetét bűntársa, Dóró Ernő folyékonyan elmondta. („Részben bűnös, Forrás, 1977.10. szám.) Ezzel nem untatjuk az olvasót, viszont a 35 q cukorra vonatkozó meséje idetartozik. Ő, Szlama bolti áron, 9.60-ért vette a cukrot ifj. Kukucskától, mert „levegőben lógott az áremelkedés”, viszont egy Kovács Mihály nevű embernek az egész mennyiséget eladta, aki — sajnálatos — időközben meghalt, és nem igazolhatja őt.

Ügyész: Akkor mi volt ebben a ráció? Ennyiért Kovács helyben is megvehette volna a cukrot, nem kellett volna fuvarozgatni, rakosgatni.

Szlama: Erre nem tudok válaszolni.

A tényleges termésének 90 hl-val meghaladó mennyiségét utólag szőlővásárlással igyekszik bizonyítani. A nyomozás során erről nem beszél, mert fél, hogy úgysem hiszik el; most azonban tanúja van erre: Gy. Ernő, aki 1974-ben 200,1975-ben 50 q-t adott el neki 4 Ft-ért kilóját.. . Erre jegyzi meg a szakértő, hogy ha az a szőlő 16—17fokos volt, mint a tanú állítja, akkor azt 5,40-ért vette volna át a szövetkezet... Az olvasóban felötlik a kérdés, hogy hamis ez a tanú, vagy flugos? Miért adná el különben az 5,40-et érő szőlőjét 4 forintért?

A tepsi-mese azonban még az előbbinél is ostobább. Kiinduló tétel: „A 12,7 maligán fokot úgy értem el, hogy a természetes must egy részét elpárologtattam”. A gyakorlat: „Saját magam készítettem már régebben egy berendezést, ez egy nagy vaslemez volt, 80 cm széles, és 2 m hosszú, vagy talán valamivel rövidebb. Ez tepszi alakúra volt elkészítve, úgy, hogy a szélei föl voltak hajtogatva vagy 8—10 centire. A tepszi egyik sarkán volt kiképezve egy kiömlő nyílás. Keresztben pedig a szélességével párhuzamosan vaslemezek voltak. Propán-bután gázzal oldottam meg a tüzelést. (Üstházak alá szoktak egyébként használni ilyen nagy teljesítményű melegítőt a nyomáscsökkentő kiiktatásával, pl. pálinkafőzésre. Z.T.) Három helyen, volt úgy, hogy négy helyen melegítettem. Az egyik felét azt jobban, erősebben melegítettem, a másik felét gyengébben. Folyamatosan dolgozott ez olyan értelemben, hogy vízszintesen elhelyeztem, és katlanszerűen tulajdonképpen az egészet. És az egyik végére folyattam gumi- csövön a mustot, a terelő lemezek miatt ez kígyózva folyt végig rajta, ahogy beállítottam a ráfolyó mustmennyiséget, az úgy sűrűsödött be.”

Míg Szlama mesél, Gubán János alig tud megülni a pádon, úgy rázza a hangtalan nevetés.

Bí ró: Gubán, maga miért nevet?

Gubán: (felpattan, kezét nadrágja élére szorítja). Kérem, én nem láttam ezt a

műszert. Nem tudom elképzelni — részemről.

Publikum: hangosan nevet.

Szakértő: Erről életemben még sosem hallottam. Megoldhatatlan, mert ezzel a „párologtatással” a must karamelizálódik. Nagyüzemileg ülepített mustot szoktak sűríteni.

A „tepszi” természetesen nincs. Megemésztette a rozsda. Szlama ügyvédje a per során többször kérte védence szabadlábra helyezését: ezt úgymond a két kiskorú gyermeken kívül a család nehéz anyagi helyzete is indokolja. Ránézek Szlamánéra: A nyárutó bormelléki táját idéző érett szépségét kis túlzással ,,reprezentatív”-nak is mondhatnám. Szlamáné minden megjelenése felér egy divatbemutatóval: ruháinak anyaga is, szabása is arra vall, hogy nemcsak ízlése van, hanem pénze is, amiből előkelőén öltözködhet. Családok tízezrei ötszázasokkal tömnék ki Szent Antal perselyét, ha anyagi helyzetük olyan „nehéz” volna, mint — külső jelekből ítélve — a Szlamáéké.

54