Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 7-8. szám - Buda Ferenc: A fordítás öröme és reménytelensége
BUDA FERENC A FORDÍTÁS ÖRÖME ÉS REMÉNYTELENSÉGE Néhány hónapja ráadtam fejem az aranymosásra. Megrögzött itthonülő vagyok, ezért — mint minden munka — ez is csak idehaza esik igazán kedvemre. Minthogy azonban házam tájéka élő vizekben nem bővelkedik, a hordalékszállító folyó szerepét is magamra vállalva nekem kellett összehordanom messzi földről a megvallatásra váró fövenyt. Bízvást állíthatom: e munka jár annyi vesződséggel, mint a valódi aranymosóké. A fölmutatható eredmény s a beváltható haszon sem igen fölözi az övékét. Vállalkozásom ködbevesző előzményeit érintve hadd említsem meg: öt-hat esztendővel ezelőtt kirgiz népköltészeti anyagot fordítottam egy orosz nyelven kiadott könyvecskéből (Narodnaja lirika Kirgiziji, Frunze, 1962. Gyűjtötte és fordította Naum Grebnyev). Az orosz és kirgiz nyelv közti különbségről akkoriban már némi sejtelmem lévén tisztelettel, ám gyanakodva olvastam a jeles folklorista-műfordító hibátlan metrumokba szedett sorait. Mindazonáltal vagy hétszáz sornyit megmagyarítottam belőlük. Munkakedvemet a belső ösztönzésen kívül az anyag sokszínűsége is táplálta: úgyszólván valamennyi lírai műfaj képviseltette magát a kitűnően szerkesztett vékonyka kötetben. Munkadalok, ráolvasások, a szerelmi és kultikus költészet darabjai közül tetszésem szerint válogathattam. Volt néhány tucatnyi közmondás is. Mivel a korábbi évek során egy kirgizzel rokon nyelvből, az oszmán-törökből már fordítottam közmondásokat, gyanúmat elsősorban ezek tartották ébren. Lestem az alkalomra, hogy tettenérhessem az orosz fordítót: hol s miben fogott mellé. Évekig váratott magára ez az alkalom, amíg végre —1967 őizén — sikerült kijutnom Kirgiziába. Mindössze tizenegy nap állt a rendelkezésemre, ezért alaposan ki kellett használnom az időt. Mindenekelőtt a majdan lefordítandó irodalmi anyagot s a nyelv tanulmányozásához szükséges szótárakat igyekeztem beszerezni. Ám ez nem is volt olyan egyszerű, mint ahogy én reméltem. Kísérőimmel többnapos szótárszerző expedíciót szerveztünk Frunze egész területén. A könyvesboltokban, a központi könyvelosztóban, a Tudományos Akadémián tett sikertelen próbálkozásaink során szótárhoz ugyan nem jutottam, de kirgiz nyelvismeretem egy teljes mondattal gyarapodott: „Kirgiz szözdük dzsok”. Végtére is kirgiz barátaim önzetlen nagylelkűségének köszönhetem, hogy mégsem kellett szótár nélkül hazatérnem. Nevüket már csak hálából is ideírom: Musza Dzsangaziev és Kenes Dzsuszupov ajándékozott meg egy kirgiz—orosz ill. egy orosz—kirgiz szótárral. Féltve őrzöm azóta is mindkettőt, s nemcsak azért, mert munkámhoz nélkülözhetetlenek. Tudom: kincsről mondtak le az én javamra. A tettenéréshez vezető első lépés tehát egy mondatban összegezhető: oda-vissza tízezer kilométert repültem két szótár végett. Lényegében e két szótár testesíti meg az aranymosáshoz szükséges fövenyt isU S a hasonlat ezúttal legföljebb a féllábára biccent. A kirgiz—orosz szótárnak még aznap éjszaka nekihasaltam a szállodában. Örömmel fedeztem föl, hogy a szócikkekben rengeteg a példamondat, a sajátosan kirgiz kifejezés, a népköltészetből vett idézet, a közmondás. Nyomban nekiláttam, hogy ez utóbbiak lelőhelyeit a lapszéleken megjelöljem későbbi munkám megkönnyítése céljából, hisz a feldolgozásra úgyis csak otthon kerülhet sor. 13
