Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 1. szám - Goór Imre: Vadnyugati utazás (Kanadai jegyzetek)

— Gyermekien lelkes ez a nép?

Egy-egy lovascsapat után (ünneprontó?) söprő-szippancs-masinák kígyóznak végig a felvonulás útjain. Groteszk alakjuk úgy enyészik el a csapatok közt, mint árban a tücskök, viharban a szkarabeuszok; vagy a rakéták a csillagközi ú'rben, ahol minden forog és csapódik a fenenagy létezésben.

S ha már a rohanás irama lelassulna, átalakul Fridaytől Saturdayig és Sundayig repeső körhintává, vagy óriáskerékké, lövöldévé és rodeóvá, gyerekek-felnőttek-öre- gek felcsapó újabb örömévé, parádékká és tűzijátékokká, melyeket a lendületes emberi lélek diktál.

Gyerekkoromban láttam önfeledt tömeget.

Gyermekkorom tért volna vissza a Calgary-i Stampeden?

Rövid úton nem lehet Calgaryből Vancouverbe jutni, hacsak nem repülővel. S mert a Rockikra vagyunk kíváncsiak, lakókocsival indulunk, ahogy a legtöbben errefelé. Nyolc napom van; sietnünk kell, ha nem akarok lemaradni a hazaröppenő gépről.

Banffig 130 kilométeren át kocsink a Bow partján fut. A jól épített autóút megdől a kanyarokban. Táblák jelzik külön a nappalra, s külön az éjszakára előírt sebességet a személy-, majd a teherkocsik vezetőinek. A járművek sebességét sem korszerűtlen megítélés, sem útszélen felejtett tábla nem korlátozza.

Csikket dobnék ki az ablakon. Útitársaim tapintatosan figyelmeztetnek, ne tegyem, mert ezért Albertéban 100 dollárt kell fizetni. Brit Kolumbiában pedig 500-at. Mivel évente a legtöbb állampolgár önkéntes munkával dolgozik az állam tájainak tisztántartásán, nem számít túlzott igyekezetnek, stréberségnek, ha a másik jármű vezetője a szemetelőt feljelenti. Ugyanilyen szigorúan veszik az alkoholtilalmat. A kocsiban bármennyi szeszt lehet szállítani, de egyetlen üveg megbontott csavarja — még ha egyik bentülő sem ivott belőle— tetemes bírsággal, sőt a jogosítvány bevonásával járhat.

Cementbányatelep mellett haladunk el; mészkőhegyek változatos formái mutatják magukat. Itt a „Három Nővér” kendőjének sziklacsúcsa lobog délnyugatnak — mert a jeges szél észak-keletről támad —, ott az elemi erők segítségével löszbabák vetkőztek ki a puhább homokkőből. „Leselkedő kínai” áll a kétezerötszáz méteres palás hegybe „vágott” „ablakban”. Rejtelmes és változatos társaságot tart el az őserdőkből felszökő hegyvonulat, mely alatt kígyózva fut az út a gleccserek, vizek és szelek vájta völgyben. Odafennről szinte hallani vélem, amint a lefolyó jég pereme a felgyorsult, vagy összesűrűdő időben egy-egy sziklalábhoz érve súrlódik, surran, harsan és reccsen, s morajlássá változtatja a szelek zúgásával egyesülve azt a hiányt — a medret —, amelyben Banffhez közeledünk. A hegyek keresztelői még a Stoney-indiánok lehettek. Rezervátumuk határát tábla jelzi.

A Bow partján sok a horgász. Mögöttük a járatlan erdő suhog sejtelmes hangján. Madarak vijjogatnak, hurrognak, csettegnek; rovarok röppennek-ütődnek dongva fának, virágnak, szárnak, ágnak; nyúl, hegyi kecske lába alól gördül a meglazult kő; gyík, kígyó surran; felbillen vissza a taposott levél; mókus, őz, szarvas horkan; medvetalp toppan puhán . . .

Kísérőim a pár hét előtti tragédiáról beszélnek. Az apa horgászott, s a vizet figyelte, míg négyéves kislánya játszadozva az erdőszélre ért. Sikoltás, majd jajgatás hallatszott. . . Mire a közelben levők odanéztek, a medve már túljutott az első fákon a mancsai közt vergődő kicsivel. Üldözőbe vették, de csak a szétszaggatott testet találták meg nyolcvan méterre a sűrűben.

Az ily esetek évente többször ismétlődnek.

Banff előtt csaknem körülzárnak bennünket a hegyvonulatok. A folyó gyakori éles kanyarokkal érkezik ide a jégmezők felől. Az autópálya egyik helyt rét mellett

40