Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - Goór Imre: Vadnyugati utazás (Kanadai jegyzetek)
halad el. A rét peremén kis hegyi lovakon úrlovasok pattognak a nyeregben, úgy látszik, távoli turisták; föléjük helikopter száll; a tisztás végében magánrepülőgépek tarka csapatja áll-berreg-fordul; hátterükben kerítés fémből, drótból (nem rozsdásodik), melynek másik oldalán néhány rezervátumi farkas sétál emelt orral égre-sza- golva; hátrább három buffalo: bölény, terpesztett mellső lábbal, nyakát leszegve — ahogy a sziklarajzon —; íme együtt az idegenforgalmi látványosság, ízléssel válogatva; európai keretek a természet arányait nem korlátozzák . . . Ez a város amolyan kanadai Riviéra. Mégis, furcsa látvány lehetne előttünk az a csoport, amely hatvan éven felüli asszonyokból s férfiakból áll — németek —, s függőkabinokra vár a csúcsra menendő, napellenzős vászonsapkákban, melyek ugyanazt a feliratot viselik, mint kézben a szatyrok az utaztató nevével . . . Mintha az európai Reklám repült volna át az Atlanti-óceánon a szűz hegyek és őserdők közé sötétkék egyenruhában . . . S a kénesvizű fürdő látogatói sem volnának „érdektelenek” hazai szemeinknek merészen régi szabású, vagy éppen, szinte a teljességet megmutató modern fürdőruha-újdonságaikkal; de felkeltené érdeklődésünket a hegyi étteremben autogramot osztogató indiánfőnök is (másfél méteres tolldísze a plüssel vont szék karján), aki, mint mondja, fiatal korában még ivott a fehér ember véréből. Most érzem meg először ereimben a vért, hogy áramlik szívbe, tüdőbe, artériákba, vénákba, hajszálerekbe . . . Itt Kanadában nagy a békesség őslakó és betelepült között, s én a telepesek testvére vagyok... Egymást érik a játékkaszinók, ragyogó éttermek, múzeumok; s hogy az idei szenzáció se maradjon el, zenei hét kezdődik és válogatott legénységgel egy országos képző- művészeti kiállítás. Igen jó konstruktivistákat találok itt kevesebb szürrealistával s néhány naturalistával. Ami a lexikonban áll, az még érvényes: tért hódítottak az európai irányzatok, köztük az absztraktok; talán azt kell hozzátennem, hogy az európainál egyenletesebb színvonalon; és néhány, a futurizmus eszköztárát bővítő, s tartalmában új művet is láttam; ezek a természet naturális darabjait nagy ízléssel szegezik, fűzik, tűzik, ragasztják vászonra, táblára, fémre; komponáltságuk és kifejezőerejük meghatott. Nem hiányzik az új-szecesszió és a tasizmus felhangja sem a bemutatóról. Legfőbb tanulságom e kiállításról az lehet, hogy a különböző eredmények és próbálkozások nagy többségében a befektetett munka igényessége, minősége a művészeket igazolja. A műveket és művészeket, akiknek támogatását — éppúgy, mint a jelentős szociális és kultúrális problémák megoldását, — az ország rendkívüli természeti gazdagságára épült jövedelmeknek a — hirtelen emelkedő — progresszív adóiból származó állami bevétele teszi lehetővé. Banff boltjai éppoly gazdagok, mint az előkelőbb európai nyaralóhelyekéi. Araik viszont nem szöknek magasabbra a nagyvárosok üzleti árainál. Négy éve jártam Cortina d’Ampezzóban. A város és a hegyek — ha külön-külön lényegesen különböznek is egymástól — együtt, a banffihez hasonló benyomást keltettek bennem. Talán, mert a téli sportok színhelyeit a megszokott nemzetközi társaság ízlése hangolja össze tengeren innen, tengeren túl. A szállodákban, motelekben augusztusban alig akad üres szoba, s a kempingekben is nagy a tolongás. Fél órai forgolódás után lakókocsink jó helyre talál: villannyal, vízzel látnak el bennünket; cserébe lefoíyónk csövét a telep emésztőcsatornájába illesztjük. Háromezer méter feletti csúcsok szegélyezik jobbról azt a völgyet, amelyiken az Alberta és Brit-Kolumbia határán 4000 méterre felmagasló Kolumbia-csúcsról és az annak környékéről lefolyó gleccserek együtteséhez közeledünk. Az út fokozatosan emelkedik, bal oldalán egymást gyakorta követő jégmezőkből hízó tündéri tavak sora41
