Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 1. szám - Goór Imre: Vadnyugati utazás (Kanadai jegyzetek)

is: fájuk — hazai fogalmaink szerint — „osztályon felüli”, szigetelésük „tökéletes”, szerkezeteik „hibátlanok”, közműveik szerelése „hallatlanul pontos”. Előttük park áll fűvel, virággal, mögöttük udvar, virággal, fűvel, gyermeki szerekkel. Elektromos fűnyírógépek dongának a kétszintes, domboldalba települt épületek között. A város központjában pedig 20—30 emeletet tartó iroda-, áru-, közintézményi paloták. A kirakatok tanúsága szerint a kereskedelem konkurrencia-angyala a föld ismert országainak mindenféle áruját kínálja. A 76 és több s kevesebb oldalas újságokat legtöbben azért vásárolják, hogy az előbbi angyal másik csodatételéről, a mindennapi leértékelések helyéről, idejéről értesüljenek; amikor a 250 dolláros áru 150-ért, vagy még olcsóbban kapható.

Üzletek, üzletsorok, üzletnegyedek, áruházak, boltok, galériák. Az utóbbiakból hívott meg egyik grafikai bemutatóra engem is. Hadd lássam, mit árulnak! A város centrumában nézek be néhányba. Szomorú kép: egyikben látok csak műveket (az értékesebbje grafikai munka); a többi tele van európai „színvonalú” giccsekkel. Mintha Bécs vagy Firenze hasoncélú „műkereskedelme” vert volna itt tanyát: erdőszéli tocsogótól a pusztai viharon keresztül havas hegyormokig és gombolyos macskáig vezet a közízléstől megszabott tematikai út; az árak 20 dollártól 6—800-ig szaladnak a méretektől függően; s a technikai eszközök között itt is a fúvás és tupfolás képezi legtöbbször az „alkotás” alapját. Egyik-másik kereskedőtől, képügynöktől (aki az előbbiek felhajtója, de önálló is kissé) megtudom, hogy a hazai termelés mellett valóban az európai (olykor magyarországi) „művészek” elégítik ki a megrendelőt. Komoly keletje van itt Nyugaton a portréfestésnek. Mivel kevesen művelik, azért „jobban fizet” mint a táj, vagy a cica. Találkoztam ügynökkel (Erdélyből való), aki Képzőművészeti Főiskolán kiválóan tanuló fiatalt igyekezett rávenni, hogy neki dolgozzék, ne szalassza el a szerencséjét, hiszen tehetséges fiú . . . A fiú apja — akinek készítményei előtt a jelenlegi magyar hentesipar minden szakembere tisztelettel emelhetne fityulát — az előző napi televíziós adásból felismert, s hitte, hogy gyermeke jövőjét hajdani honfitársaként szívemen viselem, ezért tanácsomat kérte a dologban. Nyilván a további tanulást, világlátást, keleti, nyugati tájékozódást javasoltam ... Az ügy arra is jellemző, hogy a családi kötelékben a szülői szó az itthoninál nagyobb súllyal esik latba a gyermeki elhatározásban.

A komoly művészet helyi fórumai a múzeumok, a Központi Könyvtár (ebben rendezték meg egyik kiállításomat) és az Egyetem. Ezeken a helyeken mindenkor akad valamilyen rangos esemény. A rangot talán jelzi, ha elmondom, hogy a könyvtárban például a kiváló művészeti szakértő, J. Archie Key rendezésében angol, német és francia művészektől láthattak, nem is oly távoli időközökben anyagot; közöttük Braque-tól, Picassotól, Chagalltól, Vasarellytől . .. Kanadában minden virág virágzik. Teheti, mert a mező (mezőny) változatosságát a tetemes állami támogató-vásárlás csak érlelheti: Alberta állam félévenkénti képzőművészeti vásárlásának összege másfél millió dollárra rúg, amit megnövel az adófizető társaságok kultúrális érdeklődését is felkeltő intézkedés: az adóösszeg meghatározott százalékának erejéig a vállalatok műveket vásárolhatnak; s a vétel teljes összegével csökken adójuk évi összege.

Kanada híres az indián művészet megtartására és bemutatására tett intézkedéseiről. A múzeumok indián anyaga rendkívüli értékeket őriz és a teljességre törekvés jellemzi a gyűjteményeket mind használati tárgyakban, mind kultikus emlékekben. A közeli törzsek történelmét véli képekben látni az ember például Calgary legnagyobb gyűjteményét őrző állandó kiállításán a Glanbow-ban.

A Bow (Nyíl) gleccserekből, forrásokból a Rockik (így nevezik itt egyszerűen a Sziklás hegységet) vonulatai közül kanyarog elő és folyóként ömlik a Saskatchewanba.

37