Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 4. szám - MŰHELY - Buda Ferenc: Emlékkövek történelme

szerepel. (NB. A jelek különbözőségéből arra következtethetünk, hogy e hangok közt a kiejtésben is eltérés lehetett; az elöl és hátul képzett k és g között a mai török nyelvek többségében is hangképzésbeli különbség mutatkozik). A mássalhangzófonémák gazdag és pontos jelölésmódjából adódik, hogy — jóllehet a folyamatos írásban gyakorta elhagytak bizonyos magánhangzókat, két fonémapár: az o és ä valamint az / és y jelölésére pedig a palatális és veláris változat esetében is ugyanazt a betűt alkalmazták —, a szöveg elolvasása nem okoz komolyabb nehézséget. Néhány fonémakapcsolat jelzésére szolgáló ún. ligatúra egészíti még ki az orhoni ótürk írás — összesen 38 jelből álló — betűsorát.

A türk írásrendszer eredetére vonatkozóan eddig többféle magyarázat is született. Sumér,lrán és India egyaránt fölmerül ezekben. Van olyan hipotézis, amely az autochton keletkezés lehetőségét sem zárja ki. Minthogy azonban e föltételezések többnyire egy tudomány — a paleográfia — berkein belül alakultak ki, érvényességük meglehetősen bizonytalan. A türk írás — s egyben a türk népek — ősi múltjának megközelítése egy, vagy akár két-három tudomány eszközeivel is képtelen s reménytelen vállalkozásnak tűnik. Annak földerítéséhez különböző tudományágak egész sorának a legkorszerűbb s a hagyományosan bevált módszereket együttesen alkalmazó, összehangolt, céltudatos együttműködésére, s nem utolsósorban az érdekelt szaktudományok — a történettudomány, régészet, néprajz, paleográfia, nyelvészet, kibernetika, radiológiastb. —művelőinek a saját szakágazatuk határain kívülre is tekintő, elfogulatlan szemléletére van szükség.

Az orhon-jenyiszeji feliratok kora az ezerkétszáz esztendőt is meghaladja. Hosszú ideig ezt tartották a legrégibb türk nyelvemléknek. Tíz éve sincs,hogy szovjet régészek Alma-Ata közelében egy temetkezést tártak föl. A sírban egy fiatalon elhunyt — föltehetően fejedelmi rangú — férfi maradványaira bukkantak. Az aranyból készült sírmellékletek sokaságáról elnevezett Arany Kurgán egyik figyelemre méltó lelete egy feliratos csésze. Muszabajev kazah régész fejtette meg a felirat türk nyelvű szövegét. A kormeghatározás adatai szerint a temetkezés az időszámításunk előtti 7—8. századra keltezhető.

Az orhoni feliratok akaratlan is arra a gondolatra ébresztenek, hogy egy ilyen fejlett írásrendszer birtokában levő kultúra aligha lehetett alacsony fokú. A fönt említett kazahsztáni lelet viszont már többet megenged a halovány föltételezésnél. Hadd tegyük hozzá: Belső- és Közép-Ázsiaban s a vele föidrajzilag-történelmileg közvetlenül vagy közvetve érintkező területeken a régészek ásója korántsem tárt föl még mindent.

Bilge türk kagán sírfeliratának alant következő részletét nyelvészetileg hiteles nyers- fordításokra, valamint a Thomsen-féle betűtáblázat segítségével jómagam által is kibetűzött eredeti felirattöredék másolatára támaszkodva magyarítottam. Mutatóba mind a feliratnak, mind a türk nyelvű szövegnek közöljük néhány sorát.

Hogy ez — megítélésünk szerint — miért tarthat számot érdeklődésre, arról végezetül csak ennyit:

Népünk etnogenézise elődeink türk kapcsolatainak mellőzésével metafizikus közegben lebegő, megfoghatatlan legendává légiesül. Historiográfiai, régészeti, művészet- történeti, etnológiai, nyelvészeti adatok igazolják, hogy a türk elem a magyarság egészében szervesen beépülő etnikai tényező volt.

Számomra és — gondolom — minden józan értelemmel töprengő-gondolkodó magyar anyanyelvű ember számára föl mérhetetlenül becsesek azok a — történelem előtti múltba visszanyúló — kötelékek, amelyek közeli s távoli finnugor nyelvrokonainkhoz fűznek bennünket. A legutóbbi ezer évet velünk együtt, „egy födél alatt” leélt szomszédainkkal való kapcsolatok és kölcsönhatások fontosságát sem lehet eléggé hangsúlyozni: mindezek nélkül nem azzá váltunk volna, akik ma vagyunk.

70