Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 4. szám - MŰHELY - Buda Ferenc: Emlékkövek történelme

Hogy a távoli idők medrében is kutatnunk kell lehetséges nyomaink iránt, az nem egyszerűen tudományos érdek: így követeli a tárgyilagos, kollektív önismeret.

TäTjriteg tä7]ridä bolmys türk Bilgä qayan, buödni ulartym. Sabymyn tükti äsidgil ulaju injigünim oylanym birki ugusym budunym birijä sädapyt b(äglär), tokuzoguz bägläry budunym bosbamyn dägötü äsid qataydy tinlä ilgärü kün togsaqu birgärü kün ortosynry quryyru kün batasqyna juryaru tön o(rtosynru) ...

Én, az Éghez hasonló, Égből eredő türk Bilge kagán ekkor uralkodtam.

Öcséim, fiam, minden népem és nemzetségem, szavamat mindnyájan meghallgassátok. Ti sadapit fejedelmek, tokuz-oguzok népe és fejedelmei együtt, szavaim megértése végett erősen figyeljetek.

Előttem napkeltéig, jobbra napközépig, mögöttem napszálltáig, északra éjközépig országom földjének minden ma élő népe reám tekint.

Hajdan e mai gonoszság még nem volt meg s a türk kagán az ötüken vadonjában uralkodván népünket a bajok elkerülték. Keletre a Santung síkján kishíján a tengerig vezettem népem. Délen a tokuz határon az Erszen földre kishíján Tibetig nyomult seregem. Nyugaton a Gyöngy folyón túli Vas Kapuig hatoltak hadaim, északon a Gör Bajirgu föld határáig hatoltak hadaim. Hadat vezetvén ily messzi földekre hatoltam el seregeimmel.

Az Ötüken erdeiben nem uralkodtak fölöttünk idegenek. Az Ötüken vadonjából kijőve országot alapítottunk. Ittlétünk idején barátságban éltünk a kínai néppel. A kínai birodalomból arany és ezüst áradt, arannyal átszőtt selyem özönlött. Lágy szavukkal, csábító gazdagságukkal odacsalogatván a távoli népeket a közelükben letelepedők eltanulták tőlük a rosszat. Ók az ellenük vétkezőn bosszút nem álltak ugyan, nemzetségének írmagját is kiirtván, de édes szavuktól, csábító bőségüktől megszédültén, türk nép, belőled mind többen elvesztek. Türk nép, némelyek téged óvón ezt mondották: „Ne telepedjünk meg a Csugaj erdőségben, a nyílt síkvidékre vonuljunk!" Ám e tanácsadókat mások gonoszul félrevezették: „Távol maradván az ajándék alját kapod, közel férkőzvén az ajándék javát kapod". Az így szólók rászedték őket. Hittek a tudatlanok a jómóddal kecsegtetőknek s közel telepedvén közülük sokan elpusztultak. Türk nép, ha ama földre költözöl, ott elpusztulsz. Ám az Ötüken erdeiben maradván ha onnét küldöd szét karavánjaidat, baj nem érhet. Az Ötüken eme táján maradván amíg csak ott élsz, jóléted eltart mindenkoron. Soványan, ínségesen nem ismered a jóllakottságot, egyszer jóllakván elfelejted az ínséget.

71