Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - Goór Imre: Vadnyugati utazás (Kanadai jegyzetek)
járt repültünk. A Baffin, a Hudson következik. A jókedvű kapitány engedékeny és udvarias, megmutatja utasainak a gép lelkét, a számlálhatatlan műszerrel teli vezetőkabint, s munkatársait, akik repülésünket vigyázzák. A kormány mellől égből,*fófdből nagyobbat láthatni; de mindent azért innen se. Eszembe jutnak a gépeltérítési történetek. Most ettől nem kell tartani. Nyugat-délnyugatnak görbül a pályánk. Együtt repülünk a Nappal. A Föld velünk fordul. A szárazföld bonyolultabb, zöldebb; a hegy-völgyeket ilyen magasból alig különböztethetjük meg. Tavak, utak, folyók formái, kanyarulatai váltakoznak. Felhők sűrűsödnek, billeg a gép, így szokott lenni, mondják; a fel- s leszálló levegő rétegei nekilendülnek, billegünk, emelkedünk, zuhanunk, villám világít; csattan az övcsat, jaj, le ne csússzunk, nehogy ütközzünk... Az egyenletes motorhang a nyugalmat sugallja. Szomszédom, fiatal fiú újdonsült feleséggel — nászutuk rokoni ajándék —, a harmadik diafilmet fogyasztja, amikor ismét zavartalanul szállunk. A felhők elmaradnak, a gyakorta felkínált whyskik, konyakok elmaradnak; mert Alberta állam fölött repülünk, ahol se égi, se földi járművön nem szabad szeszes italt fogyasztani. Calgary repülőtere nem nagy befogadóképességű, de 1978-ban érkező „utódaink” már az új légikikötőben landolnak. Rendkívül gyorsan és jól épül itt minden, nincs értelme a lexikonok használatának, adataik csupán történelmi értékűek. A természet éppoly gyorsan átalakul, mint az ember dolgai. Ha száz év előtti írásoknak adnánk igazat, akkor azt hihetnénk, hogy tájat tévesztettünk: ahol indiáncsapatoknak, bölénycsordáknak nyomait keresnénk, ott felhőkarcolókra, s harminc kilométeres átmérőjű városra lelnénk; s ha tíz év előtti adatokat ismernénk csupán, akkor is álmélkodnánk, mert a gabonakereskedelem 200 ezres lakosú centrumát félmillió lakót meghaladó olajközpontnak is elkönyvelhetnénk. Gépünk nagyot zökken a betonon, ügyetlenkedik kissé, kiegyensúlyozottabban fékez ... — Célba értünk? A vámvizsgálat itt gyorsabb, mint otthon, az egyenruhások csak az élelmiszereket tudakolják. Lökdössük egymást becsülettel, igazolván hazai önmagunkat; pedig a következő két hónapon át sietségre nincs szükség, még az autópályákon sem. A repülőtér előcsarnokában vakuk villognak, kamera berreg; főszereplővé lépett elő a tizenhárom órás úttól megtépett 185 magyar. . . — Józsi! Erre, erre! — Julika! Itt vagyunk! — Fogd a csomagot, Péter! — Melyik az Imre? Mutassátok meg! — Állj félre a Bandi bácsi elől! — Ne takard el Ibolyát! Dunántúli, bihari, borsodi tájszólást fedezek fel gyakran a szólók szavában, de legtöbbször a csíkit, háromszékit hallom meg ... A történelmi véletlen rendezi az arányokat, vagy valamely törvény; kalandéhség, vagy menekülés; türelmetlenség, vagy reménytelenség? — Ki adhat ezekre választ ily hosszú út után . . .? Ballagunk, lódulunk csomagostul, megtört sereg a ragyogó rokonok, ismerősök közé; megelevenedett szimbólumokká váltunk hirtelen: egy-egy darab elhagyott hazává, -nyelvvé, Keletre nyíló ablakká, a gyerekkor monda- és dalélményeinek figuráivá, honi tájaink láttatóivá, örökséggé, múlttá és újdonsággá, ami fogható, könnyes örömben ölelhető és csókolható világos nappal . . . Mert még csak kilenc óra van s 1100 méter magasan, az ötvenegyedik szélességi fokon júliusban, a Sziklás hegység tövében tízkor nyugszik az égi korong. A városlakók zömének háza kicsi, színes. Azt hihetném, hogy villák, nyaralók kombinációi. Kiderül, hogy villábbak a villáknál, nyaralóbbak a nyaralóknál anyaguk révén 36
