Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 4. szám - MŰHELY - Kovács Vilmos: Uráli népek és a honfoglaló konglomerátum
magyar háborúban szakadt el, vonult keresztül az egész ellenséges besenyő táboron, Kazárián és telepedett le a perzsa határvidéken, hanem valamely korábban lezajlott esemény következtében. És itt merül fel egy valószínűbb feltevés: a magyar néprész elszakadása és transzkaukáziai megtelepedése, úgyszintén a már tárgyalt asiya (ász), painil (besenyő) és turku (magyar) népek 860. évi kazár-ellenes fellépése az évtizedekig dúló kazár belháború egy-egy mozzanata. Erről tanúskodik egy olyan forrásadatunk, amire a magyar kutatás szintén nem figyelt fel. A mohamedán írók és örmény források szerint 854—55-ben, vagyis éppen akkor, amikor az elszakadt magyar néprész a Kur folyó vidékén hadakozott, a belviszályok miatt 300, majd újabb 1000 mohamedán család települt át Kazáriából a Kur vidékére. Minthogy pedig ebben az időben semmiféle más áttelepedésről nem tudunk, mind az időpont, mind a helyszín arról tanúskodik, hogy e kazárjai menekültek azonosak az elszakadt és perzsa határvidékre költözött szavartoi-aszfaloi magyarokkal. Csakhogy — s ez perdöntő jelentőségű tény! — az 1300 családdal áttelepült menekülteket ez alkalomból az arab források ász-nak, az örmények pedig osz-nak nevezik, mint ahogyan így nevezik ma is a kaukázusi alánok őszét utódait, akiknek megrel neve pedig sav „iar” „feketék”. Tehát itt is annak a ténynek vagyunk tanúi, hogy a különböző tudósítók az ász-alánokkal, ill. azok különböző csoportjaival azonosítják az egész honfoglaló konglomerátumot. Konsztantinosz császárnál az ász-alán—besenyő keveréknép szavartoi-aszfaloi „fekete eredetű (nemtelen) lovas alán” neve az egész magyarság régi neve, s azé a néprészé is, amely a perzsa határvidékre szakadt, mivel az is ász-alán és szav iar „feketék”. A mohamedán íróknál az egész konglomerátum basdzsirt „ász-alán nemzetség”, s egyik csoportjának szállásterülete AI Bakri szerint éppen a Kur völgyében van, ott tehát, ahová az elszakadt szavartoi-aszfaloi magyar, ill. kaukázusi ász-alán néprész költözött 854—55-ben, ahol a tudósító szerint szomszédai egyrészt a grúzok, másfelől az avgunh (Munkácsi és forrásai olvasatában Oguna) nevű keresztény nép, amelyet az örményekkel összefonódott albánokkal, ill. ezek aghvan nevével kell azonosítanunk. Ez viszont választ ad arra a kérdésre, hogy egy bécsi kódex miért tünteti fel a XVI. századi Grúzia térképén Magyarországot? A honfoglaló konglomerátum kavar törzscsoportjának nyomai egyértelműen a Kaukázusba vezetnek, ahol történetük fontos mozzanata volt lázadó szerepük a kazár belháborúban, vereségük és menekülésük a honfoglaló konglomerátumhoz. Minden jel arra mutat, hogy a kavarok három törzsének zöme a dagesztáni Hunországból való, ezért vessünk egy pillantást erre a VII—Vili. századi forrásokban szereplő államképződményre. Tudnunk kell, hogy ezt a Derbenttől északra fekvő területet a hunok vezértörzsének hajlandurk csoportja tartotta megszállva, de ugyanitt volt az alán Duia törzs szállásterülete és az alánok al-Barsalia nevű országa, ahol a bolgárok három ágának egyike is megvetette a lábát, s a krónikák ettől származtatják a kazárokat. Tény, hogy itt alakult ki Kazária magva, és a 737. évi arab hódításig az első kazár főváros is itt állt. És ide vezet bennünket szkíta-hun krónikánk is, a Kerek-tenger (Kaspi) melléki Hunországba, a bolgárokhoz és az alánok Dula királyához, akinek Hunor és Magor által elrabolt és feleségül vett lányaitól ered a hun-magyar nép. Nem érdektelen, hogy ma is itt él a történelmi avarok utódainak tartott avar nép, amelynek magahasználta neve Magar. Fontos tudnunk, hogy a hunországi nép neve az örmény forrásokban iráni: Tavas- par „hatalmas támadó”, s egyik hercegük neve is Eran, azaz „árja, iráni”, arab gyűjtőnevük pedig kafir, vagyis „tűzimádó, zoroasztriánus, gyaur”, amely a perzsában kofr, gäbr, gour, az oszétban qaur, gawyr, a magyar régiségben kavor, kaur „gyaur”, a 64
