Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - Goór Imre: Vadnyugati utazás (Kanadai jegyzetek)
GOÓR IMRE VADNYUGATI UTAZÁS Kanadai jegyzetek Azon a légi úton indulok Kanadába, amelyiken hivatalos küldöttek, disszidensek, madarak és meghívottak járnak. Nyár van, harminchárom fok Celsius, ferdén eső sugarak, sárga fény. Az előírt ferihegyi ellenőrzések után már csak a három órás késéssel érkező Boeing 707-esre kell várakoznunk. Közben vizslatjuk egymást, kikkel leszünk együvé zárva tizenötezer kilométeren át. Először várakozom itt: eddigi életemben, a szó közvetlen értelmében még nem repültem. A gép szivartestében az öregek vannak többségben. Közöttük is a nők. Ők a legfür- készebbek s a legkevésbé fáradékonyak. Halála közeledtén, ha állapota engedi, kíváncsibb s mozgékonyabb lesz az ember. Mindenhová el akar jutni, fél órára bár, „átugrik” a határon: ha életveszélyes is, a gleccsernyelv alatti omlatag homokon bebiceg a bármelyik percben leszakadható jégfalak közé; megfürdik a jéghideg hegyi patakban, vagy a bűzös hőforrásban: és kimerültén vállalkozik a magas hegyekben kanyarogva futó háromezer méteres autóútra, csakhogy Vancouver kikötőjében szovjet hajókat lásson billegni a Nagy vizen ... Vállalkozó kedvének elvi magyarázatával bármikor szolgálhat; de elszólásai sem késnek: „Milyen embernek tartanának Vörösék, vagy Hatvaniék, ha
