Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Szemes Piroska: A népi prevenciótól a családtervezésig
szakrendelésre, majd a bizottság elé, és a műtétet követő néhány órás pihenés után úgy tértek haza, mintha munkában lettek volna. Eltekintve az egészen fiataloktól, még nem találkoztam olyan falusi asszonnyal, aki nem viaskodott volna szégyenérzetével, ha terhességmegszakítás előtt állt. Lényegében legbensőbb magánügye került idegenek elé, ráadásul még meg kellett járnia hozzá a hivatalos utat, hogy eljusson az egyébként is megszégyenüléssel járó műtétig. Fogamzásgátlás ma Az orális fogamzásgátlószerek megjelenése kezdetben afalusi nő számára úgyszólván semmit nem jelentett. Túlságosan sok időt vett el az előzetes adminisztráció, s annak félévenkénti megismétlése. Még olyan helységekben is, ahol volt szakrendelő, és fogamzásgátló-tablettát árusító gyógyszertár. Annak idején a Nők Lapjához rendszeresen jöttek panaszos levelek, amelyek falusi feladói nehezményezték, hogy meg vannak fosztva a számukra is legkényelmesebb védekezőeszköz használatától. Egy mátravidéki község üzemi nődolgozói nevében egy brigád panaszolta el, hogy az utazás, a laboratóriumi vizsgálatok elvégzése, a leletek megszerzése és bemutatása, évenként, nem ritkán egy hetet vesz el a szabadságukból. Üzemektől távoleső falvakban, a mezőgazdaságban dolgozó nők számára pedig nemcsak elérhetetlen, hanem sok helyen ismeretien is volt a tabletták fogalma. 1973-ban egy kétezer lakosú község női körzeti orvosával beszélgettem a helyi születésszabályozás gyakorlatáról. A faluban a nőknek csak kisebb csoportja dolgozik közvetlenül a mezőgazdaságban. Nem a legfiatalabbak, hanem az úgynevezett közép- korosztály, a harminc-negyvenévesek. A másik, a nagyobbik csoport vagy a környék kisebb üzemeiben, vagy a községben munkás és alkalmazott. Az iskolából kikerült lányok a férjhezmenésig Pesten, vagy más, nagyobb városban keresnek munkát és hét végén, vagy még ritkábban járnak haza. Az orvossal azok a családok is kapcsolatban vannak, amelyekből a munkaképes korúak nem a községben találtak munkát. A tsz-ben dolgozók között elvétve akadt olyan, aki abortusz miatt kereste fel az orvost. Ha mégis teherbe esett és úgy döntött, hogy művi vetélésre megy, többnyire magyarázkodott is: „Pedig úgy vigyáztunk és mégis . . .” A legősibb prevenciót, a coitus interruptust alkalmazzák ugyanis, ahogy ők mondják: a férfi kiszáll. Őket nehéz volna rávenni az orális fogamzásgátlószerek rendszeres használatára. A férjek többnyire másutt dolgoznak, s ritkábban járnak haza. A közösülés gyakoriságát részben ez szabja meg, részben pedig az, hogy milyen népes a család, amelyben élnek, van-e alkalmuk az intim együttlétre való felkészülésre az adott találkozáskor, s nem fáradtak-e bele napközben a munkába. Annak az asszonynak, aki a tsz- munka mellett állatokat tart, kertet művel, az itthonlevő családtagokat ellátja, még több a dolga, ha a férje hazajön. De a férfi sem pihenni tér meg a családba, hanem azt a munkát elvégezni, amit az asszony egymaga nem győz. Nagyon sokat dolgozik mindkettő, s az apróbb ügyek fejbentartása is az asszony gondja. Sokszor a gyógyszert is elfelejti beszedni, hogyne felejtené el a fogamzásgátló tablettát. Rendszeres használatának számontartása az ő szemében nincs arányban a szexuális aktus gyakoriságával. Nem éri meg, hogy még egy mulaszthatatlan kötelességet magára vegyen. A másik, a fiatalabbak csoportja, akik helyben dolgoznak, vagy a környékbeli munkahelyekre járnak el, s már nem akarnak a meglevő egy-két gyereknél többet, ugyancsak vonakodnak a tabletták szedésétől. Többségüket a keresőfoglalkozás mellett még erősen igénybe veszi az otthoni munka, bevásárlás, vacsorafőzés, állatok etetése. Igaz, hozzájuk a férj is gyakrabban megtér, mert lehetőleg olyan helyen vállal munkát, ahonnét mindennap hazamehet. A fogamzásgátló tabletták azonban köztük sem terjedtek 65
