Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - Balázs József: Szeretők és szerelmesek (Kisregény, befejező rész)
csapta az ajtót. A mérnök ugyan sokáig és barátságosan szorongatta a kezét, de Mártától nem köszönt el, Szalai Magda pedig — zavarban is érezte magát — megsimogatta az arcát, megszorította a karját, de nem tudott mit kezdeni a nő gyengéd mozdulataival. A kávéfőzőnő kezét merevnek és jéghidegnek érezte. Most kilépett a faházból, a lépcsőnél várta meg a két férfit. A fiú is és Bertalan István is zsebre dugta a kezét. Bertalan István a vállára akasztotta az aktatáskáját, a madzag a nyakánál mélyen bevágott, a férfi nem törődött vele. — Ugorjunk el az állomásra, a restibe . . . Igyunk meg egy stampedlit — indítványozta Bertalan István. Kalenda nem akart hinni a fülének ..........hogy az öreg indítványozzon ilyet! Ez még nem fordult elő . . Az állomásra vezető út közepén mentek. Egy vonalban, de kissé távol egymástól. Az útszéli platánok sűrű lombján át éles csíkokban zúdult be az úttestre a kora reggeli napfény. A resti előtt Mendel Péter stráfkocsija állt. Kalenda megismerte. A fuvarost azonban nem látta sem a kocsin, sem a kocsi mellett. A restiben egy férfi és egy nő szolgált ki. Viselkedésük azt mutatta, hogy házasok lehetnek. Pénztáros nem volt, a pultnál kellett fizetni a fröccsöt, hosszúlépést, a sört és pálinkát töltögető vizes kezű férfinak. A hatalmas ablakon át beözönlő fény világossá tette a termet. Bertalan István kipattintotta a biztosítótűjét a szivarzsebénél, a félkör alakú barna pénztárcájából gyűrött papírpénzt vett ki. Kicsit remegett a keze, ahogyan kisimította. Két ujja közé fogta és hosszában húzogatva igyekezett a gyűrődéseket eltüntetni. Kért három stampedlit és három Bambit. — Mit parancsol a vendég úr? — nézett rá a kiszolgáló a pult mögül. — Kérem szépen, bambit... Három bambit és három stampedlit... — ismételte Bertalan István. — A bambi a kísérő . . . — Bambi . . . bambi ... — a kiszolgáló hangja szinte muzsikált. — A vendég úr netán disszidens? — Hogyan mondta? — élénkült fel Bertalan István. — Hát csak azért, mert a bambi akkor volt divatban, amikora twist. Az pedig már igen régen volt. A disszidálóknál figyeltem meg, hogy kihagy az emlékezetük, azt hiszik, hogy amikor ők elmentek, azóta semmi sem változott. . . — Nekünk sietni kell! Adja csak a pálinkát — szólt közbe Bertalan István. Úgy koccintottak, hogy csak a pálinkáspoharat bámulták. Bertalan István még egyszer kért három stampedlit. Kalenda az ablakhoz lépett, kinézett. Mendel lovai ott álltak az ablak előtt. Bertalan a kezébe nyomta a poharat, Kalenda megemelte, jelezve a koccintást, majd felhajtotta. — Azt nem lehet, hogy csak István bátyám fizessen .. . Most majd én — mondta aztán. — Hagyd . .. komám ... Fizettél te már nekem annyit, hogy amíg élek sem tudom visszafizetni! — intette le a férfi. Közben a fiú már hozta a pálinkát. Bertalan István rosszallóan csóválta a fejét, de aztán mégis kézbe vette a poharat. Egyetlen hajtással itták ki a cseresznyepálinkát. Mert eddig is csak cseresznyét ittak. Bertalan István visszatette a pénztárcáját a szivarzsebébe, a biztosítótűvel lezárta, nehogy kiessen onnan. — Erről nem tud az asszony — mutatott a szivarzsebére a férfi. — Ez az én dugi- pénzem. Ebből gazdálkodók. 22
