Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - Pavlovits Miklós: „Aigisztosz” (Elektra-variáció)
5. JELENET Oresztész és Püladész érkezik vissza. PÜLADÉSZ: Mondtam, hogy nem abba az irányba kell elindulnunk, te! Vidám egy király lesz belőled, ha eltévedsz a saját országodban! Látod, ezen a tisztáson reggeliztünk és ott a fák mögött hagytuk a lovakat. No, dereng már valami!... ORESZTÉSZ: Hagyj már békén ezzel az ,,én országommal”! jóformán én is csak most látom először. PÜLADÉSZ: Jól van na! Országnak minden esetre ország, és ez is több, mint a semmi. Emberek lakják és láttuk, nem is szegények. Ha pedig a népnek van mit aprítani a tejbe, akkor a királynak is akad. Ha csak nem tökfej csücsül a trónon! ORESZTÉSZ: Hát én nem vagyok az. És nem is leszek. PÜLADÉSZ: Igen ám, de a derék argosziak elszoktak ám a királyoktól. Azt hiszem el is tunyultak egy kissé. ORESZTÉSZ: Életre kell kelteni őket! PÜLADÉSZ: Fegyelemre van szükségük. ORESZTÉSZ: Kard lesz a kezemben! PÜLADÉSZ: Engedelmességre kell szoktatni őket. ORESZTÉSZ: Pálcám is lesz! PÜLADÉSZ: Törvénytiszteletre kell nevelni őket. ORESZTÉSZ: Pallosom éles lesz és nem ismer bocsánatot. PÜLADÉSZ: (nevet) Szépen hangzik! De egyedül nem fogod győzni! ORESZTÉSZ: (komolyan) Katonáim, felügyelőim, bíráim és szolgáim lesznek. PÜLADÉSZ: így leszel király! ORESZTÉSZ: így leszek király! PÜLADÉSZ: Nagyhasú, haragos szemöldökű, puffadt képű borivó! ORESZTÉSZ: Egy frászt! PÜLADÉSZ: Na, akkor mára elég a fecsegésből! Induljunk, mert estig sem érünk oda. KLÜTAIMNÉSZTRA: Nemes idegenek, legyetek üdvözölve Argoszban! ORESZTÉSZ: Jól látod hölgyem, nem idevalósiak vagyunk. A város, Mykéné felé igyekszünk. Mondd, hosszú még az út a híres várfalakig! KLÜTAIMNÉSZTRA: Ó, nem, közel vagytok. A következő kanyar után már meg is pillantjátok a külső kapukat. Jobbra kell tartanotok, mindig felfelé a hegynek. PÜLADÉSZ: Valóban már ilyen közel lennénk! ... Alig félórája kérdeztük meg az utat egy öreg paraszttól, aki olyasfélét hüm- mögött, hogy délnél előbb nemigen érünk oda. KLÜTAIMNÉSZTRA: A hosszabb úton. De az erdőn keresztül egy félórányi járásnál nincsen messzebb. ORESZTÉSZ: Úgy hát vicces nép lakik errefelé. PÜLADÉSZ: Csak azt nem értem, mivel szolgáltunk rá az ugratásra! KLÜTAIMNÉSZTRA: Nálunk nem szeretik a népek az idegeneket... Vagy azokat, akiket idegeneknek gondolnak . .. hiszen te is régen eltávoztál már szülőföldedről, ugye! PÜLADÉSZ: Tessék! KLÜTAIMNÉSZTRA: A barátodhoz szólok. Kérlek fordítsd oldalra a fejed egy kicsit. Hadd nézzem meg az arcodat... ORESZTÉSZ: Miért! KLÜTAIMNÉSZTRA: Épp, mint az övé. Teljesen az apádra ütöttél. Itt az orrnyereg fölött ez a kiszögellés a legdöntőbb bizonyíték a származásod mellett. ORESZTÉSZ: Ki vagy te asszonyom! KLÜTAIMNÉSZTRA: Most már hiába is türtőztetném magam, erőt vesz rajtam a zokogás. A tizenöt év alatt hányszor, de hányszor képzeltem magam elé ezt a találkozást. Fiam ! ... ORESZTÉSZ: Te vagy Klütaimnesztra! PÜLADÉSZ: Micsoda váratlan találkozás! KLÜTAIMNESZTRA: Oresztész! Anyád áll előtted ! ORESZTÉSZ: Valóban te vagy? KLÜTAIMNESZTRA: Miért nem ölelsz át?... PÜLADÉSZ: Megesik, hogy a hirtelen támadt nagy érzelmek olykor földhöz szegezik lábainkat. KLÜTAIMNESZTRA: Tekintetedből félelmet és szorongást olvasok ki. De nem lehet, hogy Oresztész habozzon anyja ölelésre tárt karjai előtt!... ORESZTÉSZ: Oresztész!... Miért, ki az az Oresztész! Te tudod talán! Azt hittem már régen elfelejtetted ezt a nevet. Én ugyanis így vagyok az „anyám” megszólítással. KLÜTAIMNESZTRA: Gyerekem vagy, a nagy Agamemnón fia. ORESZTÉSZ: Hogyan mered kiejteni a szádon atyám nevét?! Éppen Te! És úgy beszélsz, mintha mi sem állna köztünk . . . Mintha tizenöt éve csak a sors szeszélye miatt élnék távol a családi tűzhely melegétől. Elveszett fiadként üdvözölsz, s nem mint ki jogát követelni érkezett Mykénébe! Én Oresztész, Agamemnon fia vagyok! KLÜTAIMNESZTRA: Agamemnon fia?... ORESZTÉSZ: Mondtam már, ne vedd szádra atyám nevét, ha nem akarod, hogy esztelen düh vegyen rajtam erőt! KLÜTAIMNESZTRA: Értelek, senki sem érthet meg jobban, mint én. Bocsáss meg! PÜLADÉSZ: Jó fiú, bár egy kicsit heves. De, minta hasonlók, voltaképpen kezelhető! KLÜTAIMNESZTRA: Te meg nyilván Püladész 21
