Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - Pavlovits Miklós: „Aigisztosz” (Elektra-variáció)
vagy, régi barátunk, Strophiosz fia. Mindent tudok rólatok. Oresztész, hidd el, az idő és a messzeség nem távolított el tőlem! Megbízott embereim titokban mindig a nyomodban voltak. Mindent tudok az életedről. Értesültem kalandjaidról, a lányokról, akiket szerettél, a versenyekről, csínytevéseidről .. . ORESZTÉSZ: Csak én nem tudok rólad semmit! Hazatérésemhez sincs közöd, nem hívtál, nem kerestél. Amit viszont tudok, azt nem tudni jobb volna! KLÜTAIMNESZTRA: Száműzetésed nem számkivetés, szükséges távoliét volt csupán. A te érdekedben. Itthon veszélyben forgott volna életed. Azért kellett Strophiosznál nevelkedned, hogy egészségben térhess haza. Jussod követelni és betölteni a sorsot. Mondod, semmit sem tudsz rólam. Hát légy segítségemre és megtudsz mindent! PÜLADÉSZ: Látod, alaptalan volt aggodalmunk. Mégis van, aki tárt karokkal fogad. ORESZTÉSZ: Hagyd mosta viccelődést! KLÜTAIMNESZTRA: Ha meghallgatsz, magad is meggyőződhetsz, hogy soha nem voltam ellenséged. Mindig csak a javadat akartam. ORESZTÉSZ: Igen! És apámnak mit akartál! KLÜTAIMNESZTRA: Ne feszegessük a múltat. Apád és az én történetem külön história. Elmúlt, befejeződött, vége. Én, a gyenge nő, megszenvedtem már mindenért. Hallgass végig! PÜLADÉSZ: (gúnyosan) Érdekes okfejtés lehet! KLÜTAIMNESZTRA: Nemes Püladész, ne haragudj meg, ha ifjúkorodra emlékeztetlek és arra kérlek, ne gúnyolódj szomorú, véres dolgokon. Az istenek neked sem jósolták meg, hogy elkerülheted a rád leselkedő végzetet. Én is idegenből érkeztem ebbe az átok sújtotta családba. Amíg nem érezzük bőrünkön az istenek zord akaratát, addig könnyen fecsegünk. De sorsát senki sem kerülheti el. Atreusz sarjakat pedig, tudod te is, Zeusz haragja ostorozza apákról-fiakra . . . ORESZTÉSZ: Meséltem már neki! KLÜTAIMNESZTRA: És apádról? Áldoztál már emlékének!. .. ORESZTÉSZ: Tessék! KLÜTAIMNESZTRA: Az alatt a kőtömb alatt nyugszik atyád. Épp onnan jövök, látod síri áldozati lomb borítja a halmot. Én helyeztem oda, — anyád, — akit most gyanakodva méregetsz. ORESZTÉSZ:A te áldozatod ez a friss lomb? KLÜTAIMNESZTRA: Ki másé lenne!... ORESZTÉSZ: (a sírhoz megy) Agamemnon sírja, a Trója-győztes királyé! . . . KLÜTAIMNESZTRA: A Trója-győztes királyé, az az egyesült görög seregek vezéréé! Aki alatt csak szolga volt Akhilleusz, Aiasz és Odüsz- szeusz. Ő volt a Te apád, és te egy pillanatra sem felejtheted, kinek a vére csörgedezik ereidben. ORESZTÉSZ: Hallgass már! PÜLADÉSZ: Csak tapintatosan asszonyom! Hiszen, ami a férjed halálával kapcsolatos híreszteléseket illeti, hát nem sok jóval illetnek tégedet. . . KLÜTAIMNESZTRA: Aljas rágalmak és csak ellenségeim terjesztik. Sértés lenne egy asszonyra nézve, ha ... PÜLADÉSZ: Bocsánat, nem azt mondtam, hogy én hitelt adtam a mende-mondának, csak úgy megjegyeztem, hogy Oresztész . . . KLÜTAIMNESZTRA: Ki védene meg engem, ha a fiam is hitelt ad a rossz indulaté szóbeszédnek? Ha szeméből elkeseredés és megvetés árad felém . . . ORESZTÉSZ: Hogyan mersz te áldozni ezen a helyen! Nem rettensz meg a halottól? KLÜTAIMNESZTRA: Miért rettegnék! ... Én minden évben áldozok atyád sírjánál. Tudod milyen alkalomból? ... A születésnapodon. Ugyanis ma húsz éve hoztalak a világra. ORESZTÉSZ: Épp ma vagyok nagykorú? KLÜTAIMNESZTRA: Az istenek vezették lépteidet ma, éppen ehhez a sírhoz, hogy velem találkozz. PÜLADÉSZ: Légy hálás nekik. KLÜTAIMNESZTRA: A születésed napján minden évben áldozok atyád sírjánál. A halottnak az élő évfordulóján, aki magvának folytatója. Pedig gyilkos veszélynek teszem ki magamat mindig, amiért ide merészkedem. ORESZTÉSZ: Miféle veszélynek? KLÜTAIMNESZTRA: Aigisztosz nehéz parancsa tiltja Agamemnon emlékének tiszteletét. ORESZTÉSZ: Hallod, Püladész! PÜLADÉSZ: Zavaros ország, mondtam én neked. ORESZTÉSZ: Mondtam, mondtam ... Na és? PÜLADÉSZ: Királynak jöttél, vagy nem? KLÜTAIMNESZTRA: Jól mondod, Püladész! Törvényhozó és beteljesítő hiányzik Ar- goszból. Hiszen mit láttatok utatok során? Egy országot, amelyben, mint mindenütt a világon, király parancsolt és általa boldogulnak az emberek? Ahol a hatalom törvényei szabályozzák szegények és gazdagok rendjét? . . . Nem, Argosz földjén ti ezt nem láthattátok. Mert halott a király, kardja és jogara már tizenöt éve gazdátlan. És én, a gyenge asszony, erőszaknak és rágalmaknak egyaránt kiszolgáltatva állok itt egyetlen fiam előtt. Ő pedig nem akar hinni nekem. Ezért lásd, íme térdet is hajtok. Kezemben apai örökséged, nagykorú vagy, joggal megillet, vedd hát át tőlem. ORESZTÉSZ: Miféle örökséget? KLÜTAIMNESZTRA: A királyi hatalmat! Ha mi ketten megértjük egymást, tiéd lesz, senki nem foszthat meg tőle. ORESZTÉSZ: Tőled kapnám meg a trónt? KLÜTAIMNESZTRA: Hát kitől, ha nem az anyádtól? . .. Agamemnon halála óta egyedül én védelmezem a trónt, én őrzöm számodra. Ezért nem mentem férjhez. Bárkinek adtam 22
