Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Kunszabó Ferenc: Maradandóság a változásban
LÁBASJÓSZÁG 12 jármos ökör 19 gulyabéli marha 9 tavali borgyú 7 fejős tehén 18 lú a ménesbűi 2 másodfű tsikó 5 hámos lú 33 gyisznó TALLÉR, OSSZ. 450 323 63 140 630 16 150 198 540 270 juh FÖLDHASZNÁLATI JOG, KÖTEL 7 az kerekudvari határ mellett 7 az Peresen 7 az Székek Úttyánál 7 az Szöllők alatti homokon 7 az Gyöngyösi Útnál 7 az Hegyes halomnál 7 az Égetthalomnál 7 az Szeretsen Kúttyánál 7 túl az Tárnán, nyilas 7 az Újszáz-i, Határnál, nyilas Tekintve, hogy egy kötél földnek Berényben majdnem pontosan 14 hold felelt meg, Nagy Mihál, királyi fegyveres szabados használati joga mintegy 1 400 katasztrális hold, s ezzel a város legmódosabb gazdái közé tartozik, minden bizonnyal. De azt is láthatjuk, hogy nyilas földje, azaz eredeti jogú területe 14 kötél, azaz mintegy kétszáz hold volt. S hogy a leltárt a fiák perpatvara miatt kellett felvenni, mutatja, hogy ebben az időben már nem puszta jog kezd öröklődni, hanem a meghatározott földdarabok is. S végül felfigyelhetünk arra, hogy bár ez a jog négyfelé osztódott, az utódoknak még mindig tetemesebb vagyon jutott, mint az ugyancsak irredemptus családokban, mert például Árokszállás Tanácsa a következő határozatot hozza, szintén 1768-ban: „Determináltatott: Hogy az Dinnye és Kukoritza Földek az tavali osztály szerént megmaradnak, és az Redemptusok most is bévethetik, ollyan furmán, hogy a Rétek mellyékén levő Földek tsupán dinnyével, az többi pedig tsupa kukoritzával vettessenek bé. Mivel az irredemptusok meg nem elégedtek az Tanáts jó akarattyá- val, hanem az másét, de még az Osztatlan Földeket is szántani tapasztaltattak, ell végeztetett: hogy ennekutána Len Föld nékiek nem adatik.” — S ez a determináltatás bizony feltételezi számunkra, hogy az irredemptusok képviselői vagy nem voltak jelen a Tanátsban, vagy a háttérbe szoríttattak, igentsak. Ebben az esetben minden bizonnyal. Vagyis mutatkozik itt már valami, ami jó száz év múltán új erővonalak köré rántja a jász népet, ezt azonban a kövekező fejezetbe szánom, hogy most bevégezhessem a Redemptió virágkorának rajzát. II. József nagy népesség- és vagyonösszeírásából még mindig az derül ki, hogy a jövedelemnek mintegy kétharmada származik a jószágból, s csak egyharmada a szántókból meg kertekből, de az eke egyre többet vesz el a legelőkből, s így a pásztor- élet mind összébb szorul, illetve kivonul a kunpusztákra, ahol viszont nem szabad házat építeni — nehogy a kitelepülök feltörjék a földet, s állandó, autonóm közösségeket alkotva, elszakadjanak a Jász Kerülettől!... A század vége felé a tanácsok egyre több határozatot hoznak a pásztorkodás, vagyis a legelő jószágok kártételei, no meg a föld és termény magántulajdonát nem értékelő pásztorok ellen. Ha egy legelőt eke alá fognak, a jószágot a szomszédos határrészekből is célirányos kitiltani — 84
