Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Kunszabó Ferenc: Maradandóság a változásban
náluk, egészen a legutóbbi időkig, sőt a XIX. század második felében az 1,7%-ot is eléri, több ízben, amihez már országosan is kevés a példa, míg a kunszállások csak néha haladják meg az 50 ezreléket!... S ez utóbbinak a török kor, de kiváltképpen a redemptió után más oka alig lehet, mint a vallás... A Reformáció modernebb, szabadabb elvei — írtam valahol előbb. Nos, ez igaz. Az is, hogy a kálvinizmusnak milyen nélkülözhetetlen szerepe volt a magyarság fenntartásában, sőt egy modernebb, a középkor fogalomvilágából kilépő nép- és nemzet-eszme megformálásában. Mindez azonban nem hallgattathatja el velünk, és egyszer már ki kell mondani, hogy a protestantizmus nem csupán a kunoknál, hanem az egész nép új hitre tért csoportjaiban azt a fokozatos szaporodás-visszaesést idézte elő, amelyik aztán a XIX. század második felének gazdasági jómódjában a hírhedett egykézésbe torkollott. — Pedig, mondom, II. József vallástürelmi rendelete, a reformkor országgyűléseinek fokozatos egyenjogúsításai, de különösen az 1848-as forradalmi törvények igencsak minden vallási hátrányt megszüntettek, s mégis: a református magyarság 1787-től sokkal kisebb mértékben szaporodik, majd stagnál, végül pedig fogy — még magában ajászságban is. A két református sziget, Kisér és a herényi gyülekezet redemptus és irredemptus tagjai mindennél fényesebb példák erre . . . A jász habitushoz az is hozzátartozik, szigorúan: az önbizó szaporaság, a derűs nyugalmú terjeszkedés térben és időben. Ezek nem jelentéktelen tudati (vagy éppen tudat alatti?) jelzői annak a fellendülésnek, amit már néhány összeírás adataival is jól szemléltethetek — de amelyik, úgy vélem, még mindig alatta maradt a török kor előtti fejlettségnek. Ha a jász föld kiterjedését 1786-tól mindmáig változatlannak veszem, és mindent, utakat, folyók ágyát, községi belterületeket is belevéve 200 000 katasztrális holdban számítom, akkor 1699-ben ennek mintegy 4%-a szántó, s talán 80 a legelő és kaszáló. Ez utóbbi nyolctized rész eltartott akkor 1272 lovat, 4 231 igásökröt, 3784 tehenet, 7899 juhot, 4383 disznót, valamint 599 kas méhet. Az ekés földeken ekkor még jóformán csak kalászosokat termelnek. Burgonyáról, kukoricáról, mákról és efélékrő! semmi hír, bár lehet, hogy ez Pentz urat nem érdekelte. Mindenesetre, 1699-ben összeírt 10932 q őszi és tavaszbúzát, 165 q rozsot, 5366 q árpát és zabot, valamint 136 q kölest. Hatvanhét évvel később viszont ugyanezen a területen már 8726 ló, 10644 ökör, 16 004 tehén,40961 juh és 3720 sertés él meg. A szántóföldi termelésre 1789-ből vannak részletesebb és a 11 községre jól azonosítható adatok. Ezek szerint ebben az évben az egész Jászságban nyilvántartásba vettek 68 129 q őszi és tavaszi vetésű búzát, 39 614 q rozsot, 51 273 q árpát, 12 450 q zabot mint termést — és már semmi kölest! Vagyis míg 1699-ben egy lakosra 228 kilogramm szemestermény jutott, vetőmaggal együtt számítva, addig 88 évvel később már 460. Az egy családra jutó számosállat 1699-ben 18,6, míg 1766-ban 21,8 —• de ehhez még föltétlenül hozzá kell vennünk, hogy ekkor a földnek már nem négy százaléka ekés, hanem mintegy harmada. S ha most azt tekintem, hogy 1766-ban a körülbelül 20 000 lakosnak háromnegyede redemptus, kevesebb mint egynegyede irredemptus (azaz aki nem vett részt a föld visszaváltásában), s a zsellérek meg az új jövevények aránya 3%, akkor a társadalmi tagozódás sem mondható rossznak, hiszen még a zsellérnek is volt háza, kertje, szőlője, munkát bőven talált, s nem lévén szabados, adót nem fizetett, katonáskodnia nem kellett. Az irredemptusnak viszont ki kellett állnia a hadba. S mivel nem tudunk olyanról, hogy kötelességüket nem teljesítették volna, azt kell gondolnunk, hogy volt miből előteremteni a szükséges pénzt, paripát, fegyvert, ami különben nem volt valami kicsi megterhelés, abban az időben sem. Az irredemptus, de vele a zsellér és jövevény, többnyire pásztorkodott a szilaj ménesek és gulyák mellett. A redemptus 81
