Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Kunszabó Ferenc: Maradandóság a változásban

nem egyénenként, mint a jobbágyvidékeken, hanem községi közössége'nként. Hadjáratok idején a vonuló katonákat kötelesek beszállásolni. Huszárezredet állítsanak, teljes felszereléssel, fegyverzettel, lóval. A kerület önigazgatási költségeit maguk állják. — Látjuk, nem volt ez teljes függetlenülés, a terhek jóval mérsékeltebbek voltak mégis, mint a megyés helyeken. Azonkívül, nem a megye vagy számtisztje állapította meg az adókat, évről évre változóan, hanem maga a közösség adja össze, hosszú időre megszabott taksa alapján. Ennél is nagyobb jelentőségűek azonban a tudati következmények: A jász ismét kiváltságos lett. Közösségén belül meglehetős önállósága van, s ennek, valamint fegyverének birtokában bízhatott is abban, hogy jogainak érvényt tud szerezni.

Nos, ezt az öntudatot és önbizalmat számítom a legerősebb, az anyagi könnyebbségeket is megelőző tényezőnek abban, hogy a XVIII. század Magyarországára általában is oly jellemző társadalmi-gazdasági fellendülést ők felülmúlták. Mocsarakat csapolnak, csatornáznak, megkötik a homokot, irtják a bozótosokat és erdősítenek. A század végére kiépítik útjaikat (a csinált út kifejezés ekkor tűnik föl először az írásokban), és több mint száz kő- és fahidat építenek a folyóvizeken át. A Német Lovagrend egyetlen nyomot hagyott a tájban, a herényi rendházat. Ezt később gazdasági épületnek használják, a városnak viszont a XVIII. század végére adják meg azt a képet, amit máig felfedezhetünk. így kialakítják a mai főteret; kápolnákat, római katolikus és reformált templomot építenek; újraépítik a ferences kolostort; felhúzzák ajászkürt vendéglőt; kerületi székházat létesítenek. A földeket felmérik, tagosítják, térképezik és osztályokba sorolják művelési ágak, valamint minőség szerint! Mindezzel megelőzik korukat — az országban. Mert ők, a másik két kerülettel együtt, közvetlenül a király itthoni „képéhez”, a nádorhoz tartoznak, aki ugyan ezidőben még nem föltétlenül a királyi ház tagja, sőt olykor magyar is lehet — de rendszerint osztrák, szlovén, cseh, német vagy olasz instruktorokat és kapitányokat küld le, akik a török hódoltság visszafejlesztő korszakát szerencsésen elkerülő fejlettebb vidékekről érkeznek hozzánk; s itt a lényeg. Mert ha nem is értik nyelvünket, kultúránkat, ha nem ismerik múltunkat és lenézik hagyományainkat, de legalább nem egy katonai mammutbirodalom fejletlen és alkalmatlan gazdasági életét hozzák ránk, vagyis rendeleteikkel nem gátolják, hanem eíőbb- reviszik a kerületeket. Amellett, hogy azok maguk is igyekeznek — ám van valami, amiben a két kunkerület sohasem versenyezhetett a jászokkal, s ez a népesedés.

Károly Róbert idején még hét kunszék volt, s mindössze egy jász. A török időkben a kun vidékek igen kipusztultak, a korabeli utazók szerint olykor többnapi járóföldre sem akadt egyetlen szállásuk, míg a vizekkel és mocsarakkal védettebb, és az országos főforgalomból kieső Jászság lakossága talán még szaporodott is valamelyest, silány méretekben ugyan, és többszörösen lemaradva az európai demográfiai mozgástól. Mindenesetre, a redimálásban a jászok már az egész létszám harmadát adják, s nem csupán saját földjüket váltják meg, hanem a Kiskunság tetemes részét is. De már a Redemptió előtt falvakat alapítanak a testvérkerületekben, 1745 után pedig népes rajaik indulnak a Duna-Tisza közére, s újra benépesítik Félegyháza, Tajó, Szentlászló, Bugac, Kömpöc, Lajos, Mizse, Majsa volt kiskun szállásokat, hogy aztán a XIX. század elejére egyedül többen legyenek, mint a másik két kerület szabadosai, miközben nem csak Berényből lesz főkapitányi szék, hanem Szentmárton a nagy- és Félegyháza a kiskunoknál, amik teljesen új jász betelepülések! Ráadásul ennek a szaporulatnak csak kisebb részét hozzák a be- vagy visszatelepülök, mert Berényben már 1751-ben, a Je!levél elnyerése után rendeletet hoznak az új foglalók ellen. Ennek dacára a jászok 1760-ban, csak anyaterületükön mintegy 19 000-en élnek, míg 1787-ben, a II. József-féle nagy összeírás idején 32 236-an! Vagyis; az 1699-es összeírás számadataihoz viszonyítva 88 év alatt csaknem 100%-os a szaporodás, azaz több mint egy százalék évente, ami aztán végig fönnmarad

80