Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - Vörös József: A tréningruhás (elbeszélés)
Lola, ahogy felébred, előveszi program bejegyzéseit. Délután fényképész. Útlevélkérelem benyújtása a rendőrségre. Vidáman, frissen szedni magára a ruháit. Reggelijét felvillanyozva, jó étvággyal kapkodja be. Az étterembe beáramlik a kora délelőtti fény. Mintha varázslat történt volna. Teljesen újnak érzi ezt a helyet. Bántóan elegáns a gondosan vikszelt parkett, a fénylő lakkozott falburkolat, középen a mennyezetre függesztett hatalmas csillár. Az oldalfalakra szerelt hangulatlámpák is idegenül hunyorognak. A napsugár billió karátos energiája visszaperdül a finom zöld, s apró fehér pettyes falról, és mind reá sugárzik. Ha most kitárva karjait néhány mozdulattal fölemelkedhetne, és a Dunán át az Óceánon, a Mississippi felé repülhetne! Tini megcsípi a karját, és a fülébe súgja: — Ébresztő Miss, vendég a láthatáron! Lola fürgén szolgál fel. Nem érez fáradtságot. A tréninges kezében füstölög a páka. Cingár odaszól. — Maszek! Hivat a Vezér, lejts oda! — Jó napot, vezető kartárs!-Ülj le, Szabókám. A tréninges kíváncsian vár. — Több mint egy éve tapasztalom a panaszmentes munkádat. Szaktudásodban fölötte állsz a többieknek. Sajnos, el kell válnunk egymástól. Új fiókot nyitunk ugyanebben a kerületben, én téged javasoltalak oda üzletvezető-helyettesnek. Szavammal egyetértettek fönt is. Te hogy vélekedsz? — Szeretek itt. Nem dolgoztam még ilyen jó társulatban. — Ez jólesik nekem — bólint a főnök. — De az egészben te vagy a legjobb, azért esett rád a választás. — A Cingár is legalább olyan jó, mint én. — Zárjuk le a vitát, vállalod, és kész. — Vállalom, vállalom, de milyen emberekkel? Ha a Cingárt is vihetném ... — Azt nem, öregem, az melletted nőtt a profi szintre. — Beadom a derekam. Lola hallja a villanycsengőt. Gyorsan ellenőrzi tekintetével a lakást. Frank fényképét berakja a szekrénybe és már szalad is ajtót nyitni. A tréninges verítékező arcát töröl- geti. — Micsoda baromi hőség van szabad szombaton! — Szia! — veti rá magát Lola — Jó, hogy nem zsakettben jössz, mi történt? Lola csodálkozva nézi körül a tréningest, aki új fekete öltönyben, fehér ing, csokornyakkendő szerelésben szenved előtte. Hátratett kezét most előre nyújtja. Nagy csokor rózsa. — Hát ez mi? — Születésnapodra hozta a Gelka kisfőnöke! — Kicsoda? — Jól hallottad, főnökhelyettes lettem. — Ez csodálatos, te indiánfőnök! Csúnyán megégetett a nap. Talán az új anyukáddal napoztál? — Csak ne féltékenykedj. — Jó, nem bántalak, tudhatnád, hogy ugratlak. — Akkor kapsz még valamit. A diplomatatáskát kinyitja. Napóleon konyak kerül elő. 33
