Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 2. szám - Vörös József: A tréningruhás (elbeszélés)

— Ez isteni. De azért pazarlás — Lola élvezettel vizsgálja a címkét — Megkóstoljuk?

— De meg ám! Mert ez kettős ünnep.

„Még mennyire az, te indiánfőnök.” Lola reszket az izgalomtól. Még ujja hegye emlékszik az útlevél finom papírjának érintésére, amelyet tegnap kapott kézhez. Holnap elrepül ebből a városból. Végleg. Sírhatnékja van, de nem meri megmondani, képtelen rá. „Nagyon jó leszek, nagyon jó leszek” — ismételgeti magának erősítésül.

Poharakat vesz elő és tálcát.

— Hozzál jeget, mert így szörnyű langyos — hallja a tréninges hangját.

Lola a mélyhűtőből jeget ver egy pohárba.

— Hányat kérsz?

Koccintanak a jegelt konyakkal.

Azután felkerül a grill csirke az asztalra. Itthon sült, fóliában. A krumpli is ropogóspiros. Megint koccintanak, a konyak átmelegíti őket.

— Teszek föl egy lemezt, jó?

A Beatles együttes. Még egy koccintás, és teljesen feloldódva táncolnak, de hamar a heverőre szédülnek Csókolóznak.

„Mit teszek?” — villan ijedten a tréninges agyába.

Lola virágmintás blúza szétnyílik, feszes melleit csókolja. Lola lelke mélyén vergődik, ahogy őrült vágyát betöltik az elhaló lélegzetvételek. Már a semmi szárnyán lebeg, egy gyönyörű, gazdag zsákmánytól megrészegülten.

Másnap is, harmadnap is berreg a villanycsengő. Nincs, aki ajtót nyisson. Kihűlt a helye, hiába tombol a nyár. A kapunál a tréningest egy rövidre nyírt hajú fekete lány állítja meg.

— Te vagy az, Tini?

— Igen. Szevasz, Pál. Gyere, majd elmondom.

Tini belekarol a tréningesbe, és elindulnak a Duna felé.

34