Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 1. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György: Beszélgetés B. Mikii Ferenc festőművésszel

év befejeztével megkaptam az indexemet, s fölmerült bennem: most mi legyen? A választ a felszabadulás után Rudnay adta meg. Hívatott, hogy szeretne valahol egy művésztelepet szervezni hiszen rengeteg tehetséges ember van vidéken. A művészet mindig valahol vidéken kezdődött, hivatkozott Nagybányára, Vásárhelyre, Szolnokra. Fölvetettem a gondolatot, hogy csináljuk meg a művésztelepet szülővárosomban, Baján. Ő komolyan megfontolta: Baja nagyon jó hely, hiszen ott élt évekig Nagy István. Ha ő jól érezte magát, bizonyára nekünk is jó lesz. Meg oda járt annak idején Tornyai János, Vadász Endre és mások is.

— így a hivatalos út volt hátra .. .

— Hazajöttem, és az akkori Városi Tanáccsal beszéltem a dologról. Nagy szerencsémre igen bölcs polgármestere volt akkor a városnak, Babies Józsi bácsi, aki azt mondta, vannak az ügyhöz értő emberek: dr. Takács Endre, a Városi Levéltár vezetője és Jobbágy Jenő, főjegyző. Ha ők jónak látják, akkor próbáljunk valamit tenni. Ők támogatták a tervet, ha Rudnay Bajára jön. Jön ő szívesen, ha biztosítanak neki helyet. így indult.

— Milyen nehézségeket jelentett a gyakorlati megvalósítás?

— Először épületet kerestünk a városban. A Vojnich-kúria egy része üres volt, a többi is hamarosan megürült, így az egész épületet kiigényeltem. Majd az általam korábban megindított festő-tanfolyam hallgatóival társadalmi munkával rendbehoztuk az épületet. Bútorokat szereztünk, áthoztuk a festő-tanfolyamot, magam is beköltöztem, hogy az épületet lefoglaljuk. Mikor ez megvolt, mentem Rudnayhoz, hogy most- már tárgyaljon a várossal. Ő Peterdi Andorral, barátjával lejött, és sikerült elintéznie, hogy a Városi Tanács négy művésznek biztosítson csekély havi összeget. A Tanácsnak a kérése szerint — a mi terveinkkel egybehangzóan — egy Szabadakadémiát létesítettünk.

— Kik lettek a kollégák?

Először Bak Jánost, majd az ő tanácsára az általam addig csak egy képéről — a Fővárosi Képtárban láttam — ismerős Kun Istvánt nyertük meg.

— Mikor indult a Szabadakadémia?

— Először 1946-ban dolgoztunk, akkor még Festőiskolaként. 1947-ben, Rudnay mester ideköltözésével indult — minisztériumi engedéllyel — a Szabadakadémia.

— Mégis, miért csak egy évig működhetett az intézmény?

— Volt olyan veszély, hogy az akkori Képzőművészeti Főiskolát otthagyva, sokan Bajára jöttek tanulni. Akkor a minisztérium leküldte Domanovszky Endrét, Koffán Károlyt és Bencze Lászlót, főiskolai tanárokat. Ők megnézték, milyen munka folyik itt, kiválogatták legjobb tanítványainkat. A főiskolára hívták őket, s tíz növendékünket fölvettek. így az akkori főiskolás első évfolyam húszegynéhány hallgatójának fele Bajáról került ki! Köztük volt Udvardi Erzsébet, Szurcsik János, Novák Lajos, Cs. Nagy András, Osváth Máris stb.

— Ez a voltaképpen nem kellemes adminisztratív intézkedés végül is a ti munkátok eredményességét bizonyítja. De hogyan tovább?

— Festőtanfolyamként működtünk, Rudnay elköltözéséig, 1952-ig. Ekkor átalakultunk Képzőművészeti Körré, amit azóta is én vezetek. Innen indult Szécsényi Lenke gobelin-művész, Bakai Erzsébet, az Iparművészeti Főiskola tanára stb. Mondhatom, a bajai rajztanárok mind itt kezdték.

— Eszerint nemhogy megszűnt volna, de pezsgőén tovább élt mindaz, amit a 40-es években a mesterrel kezdtetek.

— Annyiban változott, hogy a Rudnay Gyula Képzőművészeti Kör elsődleges feladata a képzőművészeti kultúra terjesztése. így nemcsak gyakorlati foglalkozás van a Körben, de művészettörténeti előadássorozatokat, beszélgetéseket, vitákat is szervezünk.

83