Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 12. szám - KRÓNIKA - Kósa László: Népünk történelmi emlékezete (8. rész: Mit ér a történelmi néphagyomány?)
37 W. Zwikker: Studien zur Markus —Säule. Amsterdam, 1941.28. 38, Kőhegyi Mihály: Römische Münzen aus sarmatischen Gräbern und von sarmatische Siedlungen. A Móra Ferenc Muzeum Évkönyve, 1966 — 1967. ti. 109—114.— Gábler Dénes: Terra sigillata in dem Ostpannonien benachbarten Barbaricum. Rei Cretariae Romana Fautorum. Acta Vili. (1966) 5 — 17. — Kőhegyi Mihály: Római pénzforgalom és kereskedelem az Inter- cisa —Congrád közötti útvonalon. Cumania, 1972.103 — 113 — Gábler Dénes: Terra sigilláták a Kelet-Pannóniával szomszédos Barbaricumban. Arch. Ért. 95 (1968) 211 —242. — Kőhegyi Mihály: Római pénzforgalom és kereskedelem a Lugio —Szeged közötti útvonalon. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14—15 (1969 — 1970). 113 — 117. KOSA LÁSZLÓ NÉPÜNK TÖRTÉNELMI EMLÉKEZETE 8. Mit ér a történelmi néphagyomány? Aki a történeti emlékezettel ismerkedik, annak tudnia kell Magyarország történetét, mert a néphagyomány történeti ismereteket nem pótolhat. Kézenfekvő megoldásnak mutatkozott folyamatként számba venni a történeti tradíciókat. A közben mutatkozó hézagosságok elsősorban nem a kutatás hiányosságaiból adódtak, hanem a sajátos történelemszemléletből, amely a néphagyományt jellemzi, ami eltér a hivatásos történetírásban megszokottaktól. A szájhagyomány nem különböztet meg történeti korszakokat. Nem ismeri az évszámok meghatározó és eligazító szerepét, nem viszonyít hozzájuk. Szabadon bánik az idővel, miközben az eseményeket és az alakokat fölcseréli. Ezért lehetséges például, hogy Toldi Miklós, Kinizsi Pál, Hunyadi János és Rákóczi Ferenc egyaránt harcolhattak a törökökkel. Kossuth Lajos pedig éppúgy megkapáltatta a szőlőhegyen az urakat, mint Mátyás király Gömörben. A legfontosabb viszonyító pont a „törökök ideje”. Ami azon túl esett meg, azt a népi emlékezet régmúltnak tartja. A másik jelentős választóvonal 1848, de ez közelebbi történéseket viszonyít. A történeti események valódi sorrendjét az emlékezet nem ismeri. Események és alakok, amelyeket és akiket száz évek választanak el egymástól, a népi tudatban egyenlő távolságra esnek a jelentől. Elmondóik rendszerint nem is gondolnak arra, hogy egymásutánban képzeljék el a múltról tudottakat. De nemcsak az idő, a hely is fontos és sajátos szerepet játszik a történelmi néphagyományokban. Az emlékezések és mondák legnagyobb része közvetlenül ahhoz a helységhez és környékéhez kapcsolódik, ahol őrzőjük, elmondójuk él. A török- ellenes harcoknak azért van helyi jellege, mert a parasztok akkor és később is a szőkébb tájat tekintették hazájuknak. Az önvédelem alig tekintett túl a lakóhely határán. A kuruckori hagyományokban is kevés nyoma van annak, hogy a felkelés országos, nemzeti vagy rendérdekekért tört ki, de tükrözi, hogy a német ellenség ellen Rákóczinak és seregének harcolnia kellett. A jobbágyvilág és a katonaélet emlékei viszont gyakran egyáltalán nincsenek helyhez kötve. Áz első igazán nemzeti méretű élmény a történeti néphagyományban 1848/49. Az idevonatkozó emlékek között is sokszorosan helyhez kötődik, de Világos és Arad eseményei széles körben ismertek. Vannak a magyar népnek néprajzi vidékei, amelyek történelmi sorsuk néhány jellegzetessége folytán inkább őriznek történeti hagyományokat, mint mások. Elsősorban ide tartoznak mindazok a területek, amelyeknek a feudalizmus évszázadaiban szabadalmas jogaik voltak. Ezeknek érdekük volt, hogy azokat a történeti eseményeket, amelyekért a kiváltságokat elnyerték, ismerjék, kultuszukat élénken ápolják. Jellemző a történelem iránt érzékenység a kunságiakra, a hajdúkra, a székelyekre, 93
