Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 12. szám - MŰHELY - Kabdebó Lóránt: A „fiatal életek” útja a felnőttségbe

pontosabban és egyetemesebben kifejezheti a korunk közösségében élő személyiség bonyolult helyzeteit és teljességigényét.

Életünk metaforái

Bella István első kötetében a világot az ifjúság szemével nézte, metaforái ezt az ifjúságot fejezték ki képekkel:

Ifjúságom virágot mondó lány volt, nem szavak, égő rózsák buktak a számon, réteket léptem, szivárványzenét, jajjnárciszt, ibolyazenét szökkentett föl a lábom,

A második ezt az ifjúságot tette idézőjelbe: megvizsgálta és tudomásulvette, hogy ki kell nőni belőle. Azután (Hetedik kavics, 1975) a korábbiakból már versszakra sem elegendő emlék maradt csupán, amelyet ellentétképp mindjárt mai verseinek jellemzője követ; mintha jégeső verne el egy színpompás koranyári ligetet:

most boldog vagyok, ha kavicsok csikorognak barlangtorkomból, s ha szikes időm bejárom.

Mégis természetesnek veszi ezt a változást, nem keserűséggel tölti el, nem csonkaság- érzést vált ki belőle: „most boldog vagyok”, — kezdi az újabb korszak jellemzését. És ezt bizonyítandó még hozzá csatlakoztatja az előbbieket megtagadó gesztust is, ahol a korábbi szép metaforák átlényegülnek: már nem az ifjúság lírai megfelelői, hanem önmaguk torzképei csak, az önbecsapás eszközeiként veszítik el értéküket:

Mégse siratom vissza ifjúságom.

A borosüveget a májusfákon s a vak szallagokat mind megutáltam.

S megutáltam a mosolyt az orgonákon.

És ezzel máris elfordította tekintetünket első két kötetéről. Ugyanakkor ez az elfordulás nemcsak személyes gesztus, hanem generációs számvetés is egyben. Önmaga metaforái így objektiválódnak:

Szájukban nyírfák üde törzse élt. Most jégből, tükörtavon, mered fogaik tönkje, s köztük egy piros kutya, s árnya a szó: nyelvük nyüszít, tutul, zajong.

Valamit nem lehetett csak az ifjúság metaforáival kifejezni, ,,tömegsír”-vízióhoz vezet ez az indulás, amelynek tanulsága:

Valamit megint elvesztegettünk, ami miénk se volt még.

Ezért a kudarcért kell becsapottan elfordulnia az ifjúság képeitől és vállalni a felnőtt számvetés keményebb, kevésbé látványos feladatát, és e feladathoz módosult képvilágot.

67