Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Katona Imre: A nevetés szociológiája (Modern városi vicceink egy csoportjának társadalomstatisztikai elemzése)
ma tehát 10 naponként: 415—464—409 (+14); akárhogyan is számítjuk, a hó elejétől emelkedik, közepe felé tetőződik, majd ismét valamit csökken az elmondott viccek száma, de a hó végi csökkenés nem száll a hó eleji indulás alá, sőt ha a 31 -i 14 viccet is a hó végéhez csapjuk, azonos szinten vannak. Most már objektív szabályként fogalmazhatjuk meg: 22 év átlagában a hó eleje és vége (a fizetés körüli napok) vicctermése nagyjából azonos, míg közepe felé a termelés fellendül. A KÜL- ÉS BELFÖLDI VONATKOZÁSÚ VICCEK ÉVENKÉNTI HULLÁMZÁSA E kérdéskörrel átlépünk a tematikai-tipológiai-motivikai vizsgálódások körébe, átmenetnek mindenesetre az időhöz kötődő és éppen időbeli hullámzásukat tekintve a legtanulságosabbak a kül- és belföldi, valamint a vegyes, „kétarcú” csoportok: Év 1945-50 50-: 54 54 55 56 67 58 59 60 61 62 63 64 Hazai 28 67 33 93 133 80 6 34 10 20 13 15 28 Külföldi 4 16 2 10 30 32 0 17 13 34 3 7 58 Vegyes 5 15 2 16 50 36 10 12 11 15 1 11 40 Év 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 (I. f. év) Hazai 113 166 100 31 32 16 45 28 14 22 69 58 Külföldi 63 26 88 55 97 40 56 29 34 37 68 59 Vegyes 57 33 64 27 34 3 13 19 17 5 25 25 E táblázat szerint 30 év átlagában a belföldi vonatkozású viccek vezetnek (1332), meglepően magas a külföldi színhelyt és szereplőket felvonultató történetek száma (899) és közepes a vegyes, megosztott eseteké (556). Ez utóbbiakat teljes számban vagy megfelezve is hozzáadhatjuk mindkét nagyobb csoporthoz, az arány akkor sem fog megváltozni. (1888:1455, ill. 1610:1177) Ennél tanulságosabb időbeli hullámzásuk. 1954—1959. között minden tekintetben a belföldi vonatkozású viccek vezetnek, számuk olyan nyomasztó fölényben van, hogy nemcsak a külföldi, hanem még a vegyessel együtt számított csoportokét is felülmúlja. 1960—1967. között megtörik a,.befelé” néző viccek egyeduralma, mert három évben (1960,1961,1964.) már a külföldi vonatkozásúak vannak fölényben, ha pedig a vegyeseket is számítjuk, a belföldi orientációjúak fokozatos csökkenése még szembetűnőbb. 1968—1974 között az ingamozgás az ellenkező oldalra: a külföld felé lendül, e viccek már egyedül is, a vegyesekkel együtt pedig méginkább döntő fölénybe kerülnek. Azóta viszont egyre kiegyensúlyozottabb a mezőny és a kétarcú, összetett viccek száma is stabilizálódik: középmezőnyben foglalnak helyet. Újra felvetődik a „miért” kérdése? A többtényezős magyarázatból itt csak egy köztudott vonatkozást említek: az 1960-as évektől mind népesebb tömegek utaznak külföldre és egyre több idegen látogat hazánkba, ennek a kétoldalú mozgásnak lehet az egyik vetülete ez a megváltozott szerkezet. E modern népvándorlás kezdeti szakaszában nyilván többet foglalkoztatta a viccfaragókat és — mesélőket, mint az újabb, mintegy „bejáratott” periódusában. A turisztika időközben tömegmozgalommá, ezzel együtt rendszeressé, megszokottá vált. A külföldi vonatkozások és a ki- és befelé egyaránt kötődő vegyes viccek feltűnően 51
