Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (4. rész: Amíg a lavina elindult...)
szont az én nevemre (ti. a Tóthéra) mehet. így került aztán az én nevem a menetlevélre, továbbá a lakáscímem és a személyi igazolványom száma. Gépjármű-ellenőrzés nem volt, ezért csak a képzelet sugallja feltenni azt a kérdést, hogy mi történt volna, ha valamelyik szolgálati penzumát teljesítő körzeti megbízott leállítja az autót? ... A kocsi a VOLAN-é, a menetlevél Kiskőrösre szól, a raksúly beírva, a megrendelő a kocsiban ül. Madari aggályoskodása „a szállítmány fajtáját nem írhattam be” alaptalan, mert a cukor vásárlása magánemberek részére nem korlátozott. Ha valakinek 120 q-ra van szüksége, annyit vesz. A rend derék őrének útjára kellett volna bocsátania a kocsit, az igazoltatást berekesztő szabályos tisztelgés kíséretében. Amit magában gondolt volna a hatósági közeg — hátulról szagolván a túlterhelt motor füstpöfetegeit —, azt nem találgatjuk; ha van szőlője, ha nincs, borvidéken mindenki tudja a must, a víz, a cukor szemérmetlen keveredését. A minden bonyodalom nélküli fuvarért Szőke egy összegben megkapta a 45 000 Ft-ot ifj. Kukucskától. Madarinak 7 000, Tóth Jánosnak 5 000 Ft-ot adott belőle. Értik a csíziót Pilótáink — láthatta őket munka közben az olvasó — nem elveszett emberek. A kilométerspirál ki- s becsavargatásával valamennyiőjük machinál. Krupa Mihály nem hagyja ki azt a ziccert, hogy az egész hétre kapott menetlevelekből ezúttal kölcsönözzön egyet Kovács Attilának feketefuvarra. A ceruzával kiállított útiokmányt aztán visszakapja, leradírozza róla a grafitot, s golyóstollal kitöltve szabályos fuvarra használja fel. Budai és Horváth Béla az illegális utat „állásidő” bejegyzésével is lefedezi. Madari András azonban valamennyiőjüket felülmúlja. Hallgassuk csak! „A kilométeróra állása induláskor 34 304, a fuvar befejezése után 34 420. A ténylegesen megtett út kb. 300 km.” Madari a különbséget eredeti módszerrel tüntette el, „az átalakított ablaktörlő motorral a kilométerórát visszapörgettem . . .” Madari András erős, vállas, keménykötésű férfi. Arca nem árulkodik magas fokú szakmai intellektusáról. Sőt. A látszat azonban csal. E nyolc általánost végzett pilóta szépen fogalmaz, nyomdakész szöveget ad elő, és amilyen eredeti módon hamisította meg a menetlevelet, annak alapján a kandidátusi címet is megérdemelné, ha volna ilyen a sofőr szakmában... A valóságos útvonal: Pusztazámor—Dunaharaszti—Kiskőrös (illetve Kaskantyú) „amit később úgy javítottam ki, hogy Kiskőrös helyett felírtam Biatorbágyot, a „Kiskőrös”-t egy „i”-vel kiegészítettem, úgy tüntettem fel, mintha Biatorbágy Kiskőrösi út 18. alá történt volna fuvar. Ezt a trükköt követte azután a kilométeróra visszapörgetése.) Madari ún. „gebines” tehergépkocsi-vezető. A lakásánál parkol, maga vállalja és számolja el útjait, a fuvarokmányokat: kinek, mit, mennyit, milyen távolságra, mikor hova stb. A magánszemélyek részére teljesített fuvarok díját ő kaszírozza, s fizeti be naponta a vállalati csekkszámlára. A feladóvevényt a napi menetlevélhez kapcsolja: dokumentumul. Láttuk, mit ér az efféle „dokumentáció”. Tekintve, hogy Madari András 1970. óta gebinese az I. sz. VOLÁN-nak (kitudódott csínytevése után is ebben a státuszban maradt), ezért nem mernénk bevenni a ciánt arra, hogy a gógyis sofőr most fosztotta le először az abnormisan jóhiszemű munkaadóját. Újra ismételjük: A nyomozó hatóság sem áltatja magát azzal, hogy tökéletes munkát végzett. Bizonyára sok zsiványság kiderült volna még bormelléken, ami a vádiratot vastagítaná, a vádlottak számát növelné, ha 10 nyomozó egy évig gereblyézi a sikkasztásból kiágazó, vagy abba torkolló görbe utakat, ösvényeket. Minthogy ez nem történt meg, a perben reprodukált tettek alapján a maffiáról alkotott kép sem teljes. És nem 40
