Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (4. rész: Amíg a lavina elindult...)
gyakoriságára és az Operl Rekord összefüggésére nézve semmilyen tárgyi bizonyíték nincs, viszont a Szőke Naggyal való szükségszerű együttműködésre van. Ti. akitől Tóth a pálinkát vette, Szőke Nagy annak sűrítményt akart eladni. A mérsékelt tisztessé- gű úrnak tetszett az SM — II., de csak ősszel kellett volna neki, szüretre, a must erősítésére. „Ezért én — mondja Szőke Nagy — nem is foglalkoztam vele tovább.” Viszont 1 500 Ft-ot hagyott az Opel kesztyűtartójában, mondván, hogy a „taxisoknak is eny- nyit szoktam adni.” Amikor aztán Szőkének citromsav „feleslege” volt, csak egyszer kellett kiejtenie a száján, hogy gépkocsivezetőre volna szüksége, aki kihozná azt az üzemből, Tóth késlekedés nélkül jótettel viszonozta a jótettet: összehozta Szőkét Madarival. Megállapodtak minden részletben: eszerint szeptember 5-én, mielőtt Madari bejön az üzembe, vásárolt a boltban két üveg pezsgőt, levakarja a címkét, s mintha ajándékul hozná, bent az üzemben leteszi; közben messzehangzóan elkiabálja, hogy a pezsgőüzemből jött citromsavért. Szője Nagy ezután felrakat a kocsira 6 q „céest”, Madari megkapja a hamis szállítójegyeket, elveszi az anyagot megbízója lakására; tudja, hol a kulcs, előveszi, lerakodik, bezárja az ajtót, a kulcsot visszateszi a rejtekhelyre, s távozik. Minden a forgatókönyv szerint történt, az 500 Ft-is, de ő, mármint Madari, nem tudja, mi volt a zsákokban. BÍRÓ: Lehetett az arany is, nem? MADARI: Tőlem lehetett. ÜGYÉSZ: Szállítót kapott? MADARI: Igen. ÜGYÉSZ: Azon rajta volt, hogy mit vitt! MADARI: Nem néztem meg. A vádiratból az derül ki, hogy Tóth János ama pálinkás vasárnap után még háromszor volt Kiskőrös környékén Szőke Naggyal; kétszer az Opellal mentek, mindkét alkalommal citromsavat vittek Akasztóra, Gubán Jánosnak. Harmadszor pedig Kas- kantyún jártak, ahol is Szőke 120 q cukrot adott el ifj. Kukucskának 4-5 000 Ft-ért. KihallgatásakorTóth János az érdektelen ember szerepét játssza: üzleti,anyagi ügyekkel ő nem törődött; a Kukucskával és a Gubánnal való tárgyalásokra és a vitákra nem emlékszik, „Anyagiakkal én nem foglalkoztam.” ÜGYÉSZ: Kérem, ön ott van a kocsiban. Folynak az üzletek. Ön szerzi a gépkocsit Szőkének, és ön mégis azt mondja, hogy nem érdekelte semmi, nem tud semmiről. TÓTH: Igaz, hogy Szőkével összehoztam Madarit, de én nem tudtam, hogy lopott cukrot vagy citromsavat fog szállítani. Ezt még akkor sem tudtam, amikor elindultam alkalmi fuvarba. ÜGYÉSZ: A vallomásában nem egészen így van. Szőke megbízható embert keresett, nem akárkit! Nos, e két megbízható emberrel, meg az I. sz. Volán pótkocsis ZIL-jével lebonyolított cukorfuvar új színekkel teszi élvezetessé a kaleidoszkópot. . . Bizonyára Szőke Nagy, aki a legapróbb részletek rögzítésében is mindig jeleskedett, figyelt fel arra, hogy a dunaharaszti FÜSZÉRT Vállalatnál nem jegyzik a ki- s bejáró kocsik forgalmi rendszámát. Ez adta neki az ötletet, hogy az SM-II. üzemben tárolt cukorfeleslegét ne az üzemből vitesse ki. Ez talán másoknak is feltűnt volna, mivel az üzem kapuján cukrot csak behozni szoktak, kivinni nem. A leleményes üzemvezető ezért a dunaharaszti FÜSZÉRT-től hozatta ki a saját zsebre értékesített cukrot, amelyet természetesen a HUNGAROVIN-nak számiáztatott le, szabályosan: aláírással, cégbélyegzővel. Tóth János: „Kívül a kapun kérdezte meg Madari, hogy kinek a nevére menjen a fuvar. Ekkor Szőke azt mondta, hogy az ő nevére nem mehet, mert rájönnének, vi39
