Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 11. szám - SZEMLE - Hegyi Imre: Mándics Mihály: A csávolyi iskola
MÁNDICS MIHÁLY: A CSÁVOLYI ISKOLA Újszerűségét nem az jelenti, hogy elismétli Pestalozzi, Fináczy vagy Makarenko néhány klasz- szikus vagy rejtett értelmű tételét. Nem. Ez a könyv a pedagógusok nevelésével — közéleti nevelésével — foglalkozik, hogy a sokféle elméleti tétel megvalósult ténnyé alakulhasson át. Apáczai Csere és Comenius óta funkcionálisan szépen széttágultak iskoláink, de ezzel párhuzamosan nem születtek hasonló mértékű gyakorlati tapasztalatok, s ezek szép rendbe szedett összefoglalása, amelynek segítségével harmonikusan lenne működtethető a sokszerepű iskola. Aki a könyvet olvassa, nem teheti anélkül, hogy észre ne vegye: nem dicsekszik a szerző, de öntudatos. Mint mindenki, aki ismeri a munka örömét s fel tudja mérni az eredmény értékét. Hogyne: hiszen Csávolyon úgy teremtettek korszerű iskolát, hogy valamilyen módon egybefogták benne a szülőföldet, a hazát s a nagyvilágot. A múltat, a jelent — s helyet készítettek a jövőnek. S hogy mindez hogy történt? — annak foglalata ez a könyv. Amit a szerző elmond — szocialista társadalmunkban már kézenfekvő: másutt is, bárhol megismételhető. Okulni kell csak a könyv A pedagógusok és a közélet című fejezetből, azokat a a tanulságokat, amelyek A megváltozott falu és az iskola fejezetben olvashatók — alkalmazni kell a konkrét helyi viszonyokra. Nyilván másutt is feltűnnek majd Az első idők nehézségei, de mégiscsak követi ezeket A játszótér építése. A melegház építése, megépülhet a növénytani és földrajzi gyakorlótér, a kollégium, a szaktermek, pinceklub s még sok egyéb a helyi kívánalmak és lehetőségek szerint. Csávolyon éppen az a sója az egész megoldásnak, hogy nem a kívánalmakat „igazították” a lehetőségekhez, hanem az utóbbiakat szabták az előbbiekhez. Ritka eset, hogy ún. racionális témákról, mint pl. az iskola bővítésének korszerű felszereléssel ellátásának gyakorlati (dologi, pénzügyi, szervezési stb.) kérdéseiről ekkora lendülettel, ilyen nyelvi-stiláris szuggesztióval írjon a szerző, mint most, a csávolyi iskola esetében. Amikor meg a honismeret és hazaszeretet helyi gondja ihleti meg, szavai felforrósodnak, mondanivalója con- fessionális letisztultsággal nyer formába öntést. Valószínű legnagyobb tudatformáló hatása a falu lakosságára — ennek a fejezetnek lesz. Nem ok nélkül: a csávolyi honismereti mozgalomban — valódi közügyhöz illően — a falu szinte minden fia-leánya részt vesz. Az eredmények ismertetésénél most már csoda-e, ha a recenzens szavai szeretnének szárnyat kapni! Folyamatosan íródik kollektív munkában a község krónikája; eddig az első okleveles említés évétől, 1198-tól 1962-ig készült el, s ma a 20. kötetnél, ill. a 2187. lapnál tartanak. De hogy ne csak az írók egyéni elképzeléseit tükrözze az írás, minden év végén a krónikát a krónikaíró kör közös vitája, valamint a krónikabíráló falugyűlés nyilvános kritikája hitelesíti. Az eddig elkészült köteteket az iskolához szervezetileg kapcsolódó falumúzeumben helyezik el. A falumúzeumi részleget berendezéseivel, kiállításaival nem hivatásos muzeológusok s műgyűjtők, hanem saját erőből és a gyerekek önzetlen alkotásvágyából fakadó gyűjtőmunkája hozta létre. Kétségtelenül tévedne, aki úgy hinné, hogy a gyűjtemény halálra ítélt tárgyak titkos temetője. Nem —, a múzeum él. El, nem csupán azért, mert ma már a faluban mindenki tudja, hová kell vinni, ha valamilyen muzeális értékre bukkan; él — főleg azért, mert a helytörténeti anyagok kitűnően beilleszthetők az iskola szakköreinek pedagógiai vérkeringésébe. A szakkörök feladata, hogy kiegészítsék az ifjúság tanulmányi munkáját, mélyítsék a tanórán szerzett ismereteiket, keltsék fel a tanulókban a tudományok iránti érdeklődést. Ez a munka alapvetően kölönbözik a tanóraitól. A tanórán ugyanis a helytörténeti anyagok az egész tanulóifjúság számára teszik érzékelhetőbbé a történelmet. A szakkörökben azonban a tanulóknak csak egy speciális érdeklődésű kisebb hányada vesz részt, amely bizonyos magasabb szintű ismeretek megszerzése érdekében többletmunkára is vállalkozik. így a szakkörben a helytörténeti ismeretek mélyebb, alaposabb tanulmányozására kerühet sor. A könyv olvastán a kör meghatározása jut eszünkbe, melynek minden pontja azonos távolságra esik a középponttól; A csávolyi iskola szerzője úgy járta körül a témáját, hogy a középpontban mindig az újtípusú, emberformáló iskola állt. Összes összetevőivel új iskolatípust alakított ki munkatársaival az egykori iskolaigazgató szerző. Nem csupán a gyakorlatban érvényesíteni, hanem mások okulására és buzdítására leírni is kész volt: „Változtatni akarunk azon a szemléleten is, amely napjainkban még mindig a pedagógusban látja a nemzet napszámosát. . . Eddig nálunk is az volt a szokás, hogy mindig mindenre az iskolát mozgósították. A jövőben mozgósító erőként kívánunk fellépni mi is. Sokszor halljuk: az életet nem lehet átpedago- gizálni. Ez igaz is, de igaz az ellentéte is: az életet nem lehet az emberek formálása nélkül alakítani. S ha az egész világot nem is válthatja meg senki, a maga életmódján, szokásain mindenki változtatni képes”. A példányszám: 1700. Nem is jut belőle minden iskolánknak. Pedig kellene. (Tankönyvkiadó, 1975.) HEGYI IMRE 92
