Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 11. szám - Üzenet az egykori iskolába - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (III. rész: Lánc, lánc, eszterlánc…)

Szőke Nagyról még annyit, hogy szeretett elit helyeken szórakozni (pl. a Savoy bárban); gáláns volt, ha a főúr hozta a cehhet; (talán 1974 szilveszterén történt, lebukása előtt néhány nappal, hogy egyedül állta a 7 000 forintos számlát, amelyet negyedmagával csinált a Savoyban.)

Lóversenyezni is szeretett. Költséges kedvtelései és gyalázatosán alacsony munkabére (2 650 Ft) közti ellentmondás nem mellőzhető körülmény ahhoz, hogy értsük; miért nem késlekedett a felesleget pénzzé tenni? Mint szakképzett borász tudta, hogy az MS. II., a citromsav, a cukor — a vádiratból idézünk — „hamis bor előállítására használható föl”. Ezt valószínűleg a felhasználás nagyüzemi gyakorlatának ismeretében akkor is tudta volna, ha amolyan botcsinálta üzemvezető: ha suszterszékből csövei fel az üzemvezetői székbe. Ő azonban borászati technikumot végzett, s mikor sikkasztásra szánta magát, egykori osztálytársában, bizalmas barátjában keresett partnert: 1974 márciusában levelet írt a Kaskantyún lakó ifj. Kukucska Sándornak, hogy várja őt a kiskőrösi vasútállomáson. Akkor még egyikőjük sem gondolta, hogy mindkettőjükre bajt hoz ez a márciusi vasárnap (Ifj Kukucskát 10 év szigorított börtönre ítélték.) Róla most csak annyit, hogy 2 év után otthagyta a borászati technikumot („nem ment a tanulás”), és boltos lett (hentes) az ÁFÉSZ-nél. Ezen túl szőlészkedett, sertést és juhot tartott (falkában), bort hamisított, és csak ő tudná felsorolni, hogy mi mindent csinált még, ami pénzt hozott a házhoz... Kereskedelmi tranzakciói közül itt csak egyet: 1975 július első napjaiban a székesfehérvári SZÖVMŰ-től 54 900 Ft-ért vásárolt mikrobuszt, július 10-én 78 000-ért passzolta el Kecskeméten. E Szőke Naggyal egyidős, daliás termetű ifjú nem mutatott volna rosszul Mária Terézia testőrségében sem, de valószínű, hogy nem a királynő nyalka őrizője lett volna abban a korban, hanem a vármegye réme, perzekutorok fejfájdítója: betyár, akinek viselt dolgait s dicstelen halálát talán még népballada is őrizné.

A feltevést nem a túlzó képzelet tűzte toliamra. Ifj. Kukucska nemcsak ittasan vezetett (ezt mások is megteszik), hanem a rendőrökkel is „összeakaszkodott”, amit mások kevésbé mernek megtenni, különösen azután, hogy elszíneződik a szonda. Ez a fiatalember másodszor úgy ült le a vádlottak padjára Fehérváron, hogy 10 hónapi- felfüggesztett börtönbüntetést hozott magával „közlekedési vétség és hivatalos személy elleni erőszak miatt”.

A két jóbarát nem a diplomácia virágnyelvén beszélt egymással. Szőke Nagy: „Felvetettem neki a sűrítmény-témát. Neki nem kellett magyarázni, mi az. Csak a megvalósításban kételkedett.” Végül megállapodtak: egy-egy tétel (45 hl) sűrítményért ifj. Kukucska 20 000 Ft-ot, a citromsav mázsájáért, amelyet „bármilyen mennyiségben át tud venni” 1 500 Ft-ot fizet.

Az ütletkötés időszerűségét, s a zugborászkodást egyaránt jellemzi két egymásba pukkanó epizód. Szőke Nagyot ifj. Kukucska „gyere, nézzük meg a boromat”, felkiáltással pinceszerre invitálta. A „bor” ekkor egy „lscsó”-nak becézett barátja pincéjében volt. Ez az Iscsó Mészáros István néven ugyancsak vádlottja volt a székes- fehérvári pernek. (Rá másfél évi börtönt és 30 000 Ft pénzbüntetést mértek.) Szőke Nagyot meglepte, hogy 2 db, egyenként 120 hl-es (!) betonhordó volt a pincében, korszerű nagyüzemi felszereléssel. Az egyikben volt Kukucska „bora”. Idézzük Szőke Nagyot: „erjedő víz, cukor, borseprő-elegy sav nélkül: ihatatlan, és szerintem lead- hatatlan.” Egészen biztos, hogy Szőke Nagy tévedett: Ifj. Kukucska nem fektetett olyasmibe pénzt, ami nem hozott hasznot: az „elegy” végül ihatóvá és leadhatóvá varázsoltatott, azaz borrá vált, s pincészeti közvetítéssel a fogyasztó asztalára került. Nem kizárt, hogy írásom jobb borra érdemes olvasói is ittak belőle.

A másik epizódot vezesse be egy mondat Szőke Nagy nyomozati vallomásából, amely alátámasztja észrevételünket, miszerint a technika mai fokán már nem feltét87