Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 11. szám - Üzenet az egykori iskolába - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (III. rész: Lánc, lánc, eszterlánc…)
lenül kell szőlő a borhoz: „Hogyha május és június hónapban van piaca a sűrítménynek, akkor lesz kereslet a szüret ideje alatt is.” ifj. Kukucska egy alkalommal kipréselt és már használhatatlan borseprőt látott a kaskantyúi pincészet mellett. Megkérte az anyagot fuvaroztató „Gergő bácsit”, hogy hozzon neki vagy 5 q-t. Az vitt is, (kapott érte egy százast). Kukucska a borseprőt belehányta a betonkádba, tett bele cukrot, és rászivattyúzott vagy 80 hl vizet. „Ez a massza kb. 2 nap alatt készült el, viszont nehezen indult meg az erjedés. Szőke Nagy azt mondta, még nem jó. Faélesztő kellene hozzá, hogy teljesen kierjedjen. Szőkével ezt követően elmentünk a Hosszúhegyi Pincegazdaságba, ahol van közös ismerősünk, I. Sándor borász. Én kértem tőle egy kis faélesztőt, adott is. Ezt tettem aztán hozzá a borhoz, hogy teljesen kierjedjen . . .” A11 maligán fokosra sikerült hamisítványt ifj. Kukucska — hamisítatlan betyárfur- fanggal — annak a pincészetnek adta el, ahonnan a seprőt hozatta: kaskantyúinak. Hogy nem a képzelettől elragadtatva neveztük ifj. Kukucskát a régi lovasbetyárok egyenesági leszármazottjának, automobilizált utódjának, azt egy elszólásával ő is bizonyította. A per folyamán több ízben éles szópárbaj alakult ki egyik oldalról a borszakértő, másik oldalról a pincemesterek, zugborászok és ügyvédek között, a hamisítás mibenlétéről. Egy ilyen alkalommal ifj. Kukucska kéretlen-váratlan felállt, s önérzetében sértve a szokásosnál is jobban hadarva azt mondta: „Tisztelt Bíróság! Az a bor, amit én vízből, cukorból és citromsavból készítettem, borászok szerint is jobb volt, mintha mustból lett volna.” Egy alkalommal Szőke Nagy 200 liter bort kapott ifj. Kukucskától. Bíró: „Mire kellett ez Önnek?” Szőke Nagy: „Fogyasztásra.” Bíró: „Ez milyen bor volt?” Szőke Nagy: „Ez rendes bor volt” — hangzott készségesen a tájékoztatás, miközben a hallgatóságnak á füléig szaladt a szája. Az efféle nevetést vagy mosolyt fakasztó epizódok, elszólások elég gyakoriak e grandiózus perben; a nevetséges és ijesztő momentumok keveredése úgy kelleti, kínáltatja a történetet, mint kalácsot a mazsola; de miközben e mazsoláskalácsot szeletelem, kénytelen vagyok figyelmeztetni a tiszta igazságra éhes olvasót, hogy vigyázzon: arzénes lisztből sült ez a tészta. A márciusi találkozó után a bormelléki zsiványságoknak három köre alakult ki; három láncszem ismerhető fel, amelyeket a sikkasztott anyagok eladása, illetve megvétele kapcsol erősen össze: 42 q citromsav, 120 q cukor és 363 hl sűrítmény 1 millió 300 ezer forintot meghaladó értékben. Az egyik kört Szőke Nagy kovácsolta, főleg személy- és tehergépkocsi vezetőkből, a másikat ifj. Kukucska barátai és ismerősei köréből, akiket itt ,,szőlőtermelők”-nek mondunk, hottátéve gyorsan, hogy az elnevezés torzít, de az idézőjel csak később a Kukucska körének megrajzolásakor oldható fel. A harmadik kör korrupt tanácsi alkalmazottakból állott, akik részint maguk is hamisítgattak, részint hamis adóívek kiadásával elősegítették a sikkasztott anyagokból csinált nagy tömegű hamisítványok legális értékesítését. (Viselt dolgaikat a Forrás szeptemberi és októberi számában publikáltam.) E köröket csak fontosabb érintkezési pontjaikon cikkelyezem. A 443 vádpont részletezése reménytelen vállalkozás volna, de első említésük szükségessé teszi, hogy előrebocsássak néhány tényt, illetve megjegyzést. 1. A bíróság által bűnösnek talált vádlottak nevét kiírom, mint az ítéletről megjelent sajtóközlemények is kiírták. A felmentettekét az olvasó által is ismert módon rövidítem (pl. F. Jánosné). 2. A nyomozás, majd a bírósági tárgyalás a három láncszemet megragadva csörlőzte fel a bűn- cselekmények hosszú láncolatát. 3. Hogy ez sikerült — s hogy a per nyomvonalán haladva a történet megírása is sikerült úgy-ahogy —, abban elévülhetetlen érdemei vannak dr. Varga Jenő tanácsvezető bírónak, aki könyörületesen hallgatta az őszinte 88
