Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám - MŰVÉSZET - Á. Szabó János: Jelenségek és furcsaságok Kecskemét művészeti életében
Á. SZABÓ JÁNOS JELENSÉGEK ÉS FURCSASÁGOK KECSKEMÉT MŰVÉSZETI ÉLETÉBEN Uj arcokat keresve a Téli Tárlaton A Bács-Kiskun megyei képzőművészek 1976-os téli tárlatára harminckilenc alkotó kétszáztíz műve érkezett a kecskeméti Katona József Múzeumba. Ebből a zsűri harmincnyolc alkotó kilencvennyolc művét elfogadta Sok ez? Kevés? Vagy pont jó? Sok, mert ennyi képzőművész nincs a megyében. Ha a Művészeti Alap megyei taglétszámát vennénk alapul, huszonnégy, alkotó részvételét várhatnánk. Dehát az alap nem alap, szervezeten kívüli művésztehetségek is akadnak. A téli tárlat hagyományosan és nagyon helyesen nyílt fórum, ahová elvben bárki beküldheti munkáját a megyéből, és elvben ki is állítják, ha eléri-a művészi szintet. Ezért sok a résztvevő. Ugyanis, ha a kiállítók abszolút többségét művésznek neveznénk, meglehetősen elvetnénk a sulykot. Épp ezért egyben kevés a szereplő. Mert képzőművészeken kívül ígéretes és reménytelen amatőrök, népi és nem népi iparművészkedők, studírczó rajztanárok, jó ízlésű és érdektelen dilettánsok is jelen vannak. Tehát a Téli Tárlat ’76 nyilván nem művészeti kiállítás, hanem a gyakorló képzőművészeti hajlam megyei felvonultatása, a tapo- gatódzástól a mesterfokig. így már kevés és minőségileg is kifogásolható a bemutatott anyag. Hova maradt a többi keramikus, faragó, rajztanár stb., s közülük is a jobbak? A tárlat alkotóinak és műveinek száma így sok is, kevés is, de pont nem jó. A példa kedvéért adjunk magyarázatot egy távolmaradásra. Molnár Péter, a képző- művészeti gimnáziumot végzett kecskeméti dekoratőr, aki több, csoportos kiállításon való figyelemre méltó szereplésével, négy egyéni bemutatójával, műveinek sajtó- visszhangjával, folyóirat-publikációival, elsősorban pedig különlegesen finomműves tehetségével már rég túlnőtte az amatőr színvonalat, és akinek a téli tárlat zsűrizésekor éppen kiállítása volt Budapesten a Fiatal Művészek Klubjában: ez a Molnár Péter nem kapott meghívást a tárlatra. Persze ő maga szintén hibáztatható lehetne, mert a téli tárlatra nem kell meghívás, jöttek is hívatlanok. Viszont miért kaptak meghívást néhányan, akik Molnár Péternél összehasonlíthatatlanul gyengébb kvalitásúak? S elítélhető-e az a tehetséges művész, aki kap meghívást, mégis távol marad. Attól függ. A 75-ös téli tárlatot elemző kritikus helytelenítette egy olyan művész távol- maradását, aki korábban igen jelentős támogatást kapott Kecskeméttől Igaza volt a kritikusnak a „valamit valamiért” elv alapján. De igaza volt a művésznek is, ha azért nem küldött semmit, mert nem akart rangon aluli eseményen szerepelni. A megyei téli tárlatok heterogén jellege, sajnos, országos jelenség, sőt az is, hogy majd minden megyében akad művész,) rendszerint a legjobbak közül, aki tudatosan elzárkózik a részvételtől. Akár önérzetből: munkáit nem kívánja kétes társaságban tudni, akár a fair play szabályához ragaszkodva: nem óhajt súlycsoportján alul győzni. Durvább, de találóbb hasonlattal: miért vállaljon a hegedűvirtuóz közös fellépést a kocsmai cigányzenésszel? (Esetleg szilveszteri kabaréban mulatságos, de egy megyei művészeti tárlat mégsem ilyesmi.) Összegezve ezt a kérdést: az eredmény fontos, a részvétel nem. * 86
